Magyar Ex Librisek [antikvár]

A latin ex libris szókapcsolat egy különös grafikai műfaj neve. A fogalom mai értelemben sokszorosított grafikai eljárással készített papírlapot jelölj melyet a könyv belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyvnek meghatározott személyhez, magán- vagy közgyűjteményhez tartozását igazolja. Tulajdonképpen nem más, mint művészi rajz, címer, embléma, allegória, szimbólum vagy egyéb ábrázolás ex libris felirattal, a tulajdonos nevével. Az ex libris a könyvgyűjtő kizárólagos tulajdonjogát fejezi ki tulajdona, a könyv felett, így védi, óvja a könyvet az elveszéstől, elkallódástól, eltulajdonítástól. Már a középkorban, amikor egy-egy kézzel írott kötet óriási értéket képviselt, vagyontárgy volt, próbálták megvédeni kódexeiket a tulajdonosok oly módon, hogy odaláncolták őket a pultokhoz, és feltüntették rajtuk a címerüket, vagy a kódexlapok ornamentális keretébe foglalva, vagy a könyvtábla külső oldalára ráfestve vagy abba belepréselve. Az ún. super ex librisnek kitűnő példái Mátyás király Corvinái, amelyek elülső kötéstáblájába nyomva látható humanista, bibliofil uralkodónk címere. A mai értelemben vett ex libris kb. a könyvnyomtatással egyidőben született meg. Ekkor a kézírásos egyedi bejegyzéseket sokszorosított cédulák váltották fel, mert a könyvek folyton szaporodó száma szükségessé tette a sokszorosítást.