A magyar neveléstudomány forrásai [antikvár]

Történelmünk hosszú folyamában a nagy múltú tudományok kiérlelték kutatási forrásaikat, rendszerező, a tájékozódás fáradságos munkáját segítő segédeszközök változatos típusait. Ezen "eszközök eszköze" - vagy ahogyan a bibliográfusi szakma nevezi - a másodfokú rendszerezés is gazdag metodikai, típusalkotó múltra tekint vissza. Az egyszerű regisztratív számbavételtől Malcles asszony elemző-értékelő forrás-lezárásig terjed az a műfaji változatosság, amely elkalauzol kutatót, tanárt, tanárszakos hallgatót a premier információt hordozó dokumentumokig, legyen az elsődleges információ, adat, jogforrás, szakirodalom vagy más. Az UNESCO metainformációról beszél ilyenkor, amelyet "tájékoztatás a tájékoztatásról" körülírással szokás hazánkban megnevezni. Kétségtelen azonban, hogy e guideok, kalauzoko sorában Kosáry Domokos történettudományi Bevezetése emelkedik ki nemzetközileg is, megteremtve a folyamatos, ám igen feszes szövegbe ágyazott forrásleírások műfaját. Jáki László jelen munkája az irodalmat nem csak számba veszi (bár az is lehet elégtétel vagy figyelmeztetés, hogy mindenkinek minden megnyilatkozása megmarad), hanem minden kutatót, állásfoglalót szembesít mások, a kortársak és az elődök gondolatával, eredményeivel, vagy egyszerűen a tényekkel...