Bővebb ismertető
A Néprajzi Múzeum ügyrendje 1950-ig nem szabályozta részletesen a leltározás módját, nem kívánta meg gyűjtőitől, hogy a behozott tárgyakra vonatkozó ismereteket rá vezessék a leltári cédulákra. A 30-as évek második felétől történtek ugyan kísérletek a leíró leltárcédulák részletesebb kitöltésre, a gyűjtött tárgyakra vonatkozó adatok múzeológiai rögzítésére, mégis - az 1950-ben elrendelt új leltározási szabályzatig - a beérkezett és beleltározott tárgyak jelentős része adatolatlan maradt.Ennek a hiányosságnak tudatában voltak a Múzeum előttünk járó tudós beosztottai is, s amikor Györffy István, 1935-ben átadta a Néprajzi Múzeum - akkor mintegy tizenkét és félezer tárgyat számláló textilgyűjteményét s figyelmeztetett az anyag fogyatékosságaira, azok közt első helyen a tárgyak "némaságát" nevezte meg. A "néma tárgyak megszólaltatását" új tárgyak megszerzése mellett egyenlő fontosságú feladatnak jelölte ki a jövőre.