Álomtitkárságom története [antikvár]

Álomtitkárságom története MAGAM MENTSÉGÉRE Kedves Olvasóm! Liszka József Barátom egyik könyvének (Tudománynak kezdetiről) bemutatására kértek fel annak idején. Ebben egyebek közt ezt írtam: „Én elfogult vagyok Két okból is. A szlovákiai magyar néprajzi tudományosság terén magam is megpróbáltam tenni valamit, Liszka Józsefhez pedig egyetemista korunktól barátság fűz. Eddigi életutunk magyar értelmiségi sors Szlovákiában, két variációban: küzdelem a szakmai elhivatottság Szküllája és a közéleti elkötelezettség Kharübdisze között. Higgyék el, több ez költői hasonlatnál! Elég elolvasni ezt a kötetet, hogy érzékelje az olvasó: tájainkon veszélyes vállalkozás mindkettő! Liszka József sorsa ezt éppúgy igazolja, mint saját megpróbáltatásaim." Nos, 50. születésnapomra, 2003-ban megjelent a Gömörológia c. kötet amely a „szakmai elhivatottság Szfcül!ó|'a"-ként egyfajta metszetét adja addigi tudományos igényű törekvéseimnek. Rá egy évre feltették a kérdést: hogyan értékelem a rendszerváltás óta eltelt 15 évet? Nem az elkészített válasz jelent meg nyomtatásban, hanem annak szerkesztett változata. Hadd másoljam ide az eredetileg készült szöveget annál is inkább, mert mondandóját ma - Vajda Jánost megidézve: „húsz év után" - is maradéktalanul vállalom: 1989-ben 36 éves voltam, tehát „jó időben" kapott el a rendszerváltás forgataga. Ahhoz már kellően koros voltam, hogy némi tapasztalatom legyen, ugyanakkor elég fiatal és lelkesedni tudó, hogy legyen bennem tenni akarás. Kihívások és elhívások termékeny időszaka volt az elmúlt 15 év. Magam muzeológusként és képviselőként alpolgármesterként egyetemi előadóként és óraadó gimnáziumi tanárként lapalapítóként és publicistaként régészként és néprajzosként gömörológusként civil szervezetek alapítójaként-képviselőjeként szakértelmiségiként és (egykori) pártpolitikusként - s nem utolsó sorban, mindezek következtében: állástalanként voltam jelen a közéletben. Igyekeztem felelős értelmiségiként végezni a dolgom. Mindezt kétségen kívül a rendszerváltozás tette lehetővé - és szükségessé! Bármilyen minőségünkben szólalunk is meg, lépünk fel, abban az ember egésze, életfelfogása, magatartása, szemléletmódja benne van. Tanulságként azonban leszűrhetem, hogy a civil értelmiségi és a pártpolitikus, habitusukat tekintve jelentősen különböznek. Míg a politikust alapvetően érdekei vezetik, a civil értelmiséginek elsődlegesen elvei vannak. Nem a jó és a rossz dilemmája ez, hanem kétfajta felfogása, megközelítése a dolgoknak, amely a célok elérésének az eszköztárát és lehetőségeit is meghatározza. A „forradalmi" helyzetben azonban nem volt idő efféle dilemmákra Tettük a dolgunkat Volt akit előbb „felfalt" a forradalom, s van, akit később. Én talán a szívósabbak közül vagyok, s csak a közelmúltban vált nyilvánvalóvá, hogy az elkötelezett ám civil közélet a számomra kijelölt út A kommunizmust mint eszmerendrendszert és gyakorlatot elítéltem (nem voltam tagja az állampártnak) és elítélem. A közösség szolgálatát felvállaló egyes embereket kommunista párttagként is, megértettem és megértem. Az alkotó ember minden rendszerben keresi a lehetőséget mert ez a dolga. Abban a rendszerben is voltak lehetőségek időnként a kitörésre. Számomra is megadatott Ki emlékszik ma már az érintetteken kívül a Munka