Új butaságok az emberiség kultúrtörténetéből [antikvár]

A szerző mosakodása. Megírtam egyszer, hogy mielőtt a közönség elé lép a könyv, épp úgy piperézi magát, akár a bálba készülő nagyvilági asszony. Az előszó nem egyéb, mint a szerző mosakodása: mi indította arra, hogy a könyvet véghez vigye s mit miért cselekedett benne. A kötés a ruhának felei meg; figyelmezteti a vevőt, hogy olcsó vagy drága példány kelleti-e magát. A képek az ékszerdíszt helyettesítik. Az ajánlás azt az előkelőséget jelképezi, akinek karján a hölgy bevonul a bálba. És így tovább. Ezúttal beleestem a magamásta verembe. Én is mosakodom. E könyv előde "Az emberi butaság kultúrtörténete" címmel jelent meg. A cím miatt megrovást kaptam. Amiről irtam, nem mind butaság - mondották. Ilyen például a babona. Ezt nem lehet a butaság családjába sorozni, mert tápláló talaja a hiszékenység. Meg aztán sok olyasmi fordul elő a könyvben, ami csak a mai kor szemszögéből tűnik butaságnak, de az elmúlt századok ismeretkörében élő régi embert nem lehet vele megvádolni. Mentségem egyszerű. Nem vagyok tudós, csupán író. Nem értek hozzá, mint kellessék a fogalmakat a tudomány boncasztalára kiteregetni s addig nyúzni és metélni, amíg a szabálytalan porhüvely meg nem felel a rendes hulláról alkotott szabályoknak...