Pardon, tévedés! [antikvár]

Hát legyen! És elmondani, hogy miféle könyvet tart a kezében a Tisztelt Olvasó. Meg egyébként is: egy írásművet szépen fel kell vezetni. Az elefántnak is azért van ormánya, mert egy behemót, nagy állat nem kezdődhet olyan hirtelen... Tehát: köszöntöm Önt, aki az utolsó oldal elolvasása után is tanácstalan lesz, mert ezt a kötetet nem tudja majd semmiféle kategóriába sorolni. Kérem, ne is próbálkozzon vele, mert ennek a munkának egyszerűen nincs műfaja. Házi használatra ismeretterjesztő gyűjtemény, szellemi barangolás ez a kultúra ösvényein. Teljességről éppenséggel szó sem lehet, hiszen csaknem három évtizeden át éreztem mindig úgy a gyűjtögetés közben, hogy befejezhetetlen és lezárhatatlan ez a szóban és írásban létező kincsünk, amit mendemondának, legendának, babonának, bonmot-nak, téveszmének, stb.-nek nevezünk,. Ha megajándékoz a figyelmével kedves Olvasó, remélhetőleg osztja majd azt a nézetet, hogy bizony van némi rendetlenség az ismereteink tárházában - félreértések, ferdítések, koholmányok, hibásan rögzült epizódok, füllentések, féligazságok (esetleg szándékos hazugságok). Polgárjogot nyert tévedések erdejében élünk. Nem is hinnők, milyen sok ismeretet pontatlanul, vagy egyenesen téves információ formájában véstünk be az agyunkba. Ez nem a mi személyes hibánk, hanem a kollektív tudaté. És ez így zajlik sok emberöltőn át, az egész művelődéstörténet során.