Nyugaton innen - Keleten túl [antikvár]

„A KÖZVETÍTÉST TARTOTTAM FÖLADATOMNAK"* - Az Ön szlavisztikai érdeklődése - s itt a szlavisztikára tágabb értelemben gondolunk amely korábban főleg a szlovákok és a lengyelek felé irányult, az utóbbi időben számunkra örvendetes módon a horvátok felé is fordult. Különleges érzékenysége Kelet-Közép-Európa kulturális és társadalmi problémái iránt különösebb indoklást nem igényel. Van-e valami személyesebb oka ennek a fogékonyságnak? Beszéljen családjáról, iskoláiról, emberi és tudományos pályájának alakulásáról! - Ha visszatekintek az otthoni indításra, arra a környezetre, amelyben fölnőttem, valamint iskoláimra, semmiképpen nem tekinthetem törvényszerűnek, hogy tudományos kutatóként, közvetítőként, közíróként Közép-Európával foglalkozom, és megtanultam ennek a régiónak két nyelvét, a lengyelt és a szlovákot. Azt kell mondanom, véletlenek irányítottak erre. 1964-ben autóstoppal végigkalandoztam Lengyelországot. Utána módszeresen kezdtem lengyelül tanulni, lengyel irodalmat olvasni. Óriási fölfedezés volt számomra ez a találkozás. Fölfedezés, mert fizikailag és szellemileg is kiszabadultam a kádári Magyarország reménytelen szürkeségéből. Segített átlátni, hogy mennyire hazug a gulyáskommunizmus modernizációja, és ugyanakkor kinyitott számos ablakot az európai korszerűség felé, a képzőművészettől a filmig és a jazzig. És ez a korszerűség nem járt együtt a nemzeti hagyományok lesöprésével. Krakkóban azt tanultam, hogy attól nem leszünk korszerűek, ha a „múltat végképp eltöröljük". Nagyon örültem, hogy az 1997-es könyvhétre megjelent Lengyel naplóm. Egyszer vezettem naplót életemben, 1980 és 1982 között. Szégyelltem a magyarországi kommunista propaganda által festett képet Lengyelországról, a Szolidaritásról. Naplójegyzetekkel próbáltam ellene védekezni. Egy könyv lett belőle, vallomás lengyel kalandomról. A másik fontos találkozást egy 1968-as utazás jelentette. Egy barátommal Pozsonyban voltunk egy hétig. Közeli tanúi az „emberarcú szocializmust" próbáló Csehszlovákiának. A lengyel nyelv ismerete alapján könnyű volt megtanulni olvasni a szlovák újságo- * Lukács István és Sokcsevits Dénes interjúja a magyarországi horvátok Rijec című kulturális folyóiratában.