Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat 1959-1965 [antikvár]

Bevezetés A II. Vatikáni Zsinat a katolikus egyház 20. századi történelmének talán legfontosabb eseménye. A nagy horderejű történés lehetséges megközelítési módjai közt az utóbbi években mind nagyobb teret kapnak azok a tanulmányok, amelyek az egyes országok püspökeinek és teológusainak részvételével, a zsinat munkájára tett hatásukkal foglalkoznak. Kötetünkkel ebbe a kutatási folyamatba kapcsolódunk bele, amikor a 11. Vatikáni Zsinaton való magyar jelenlét történetének feldolgozását tűzzük ki célul. Magyarország esetében mindazonáltal nem elegendő az egyházi részvételre összpontosítani, hanem szem előtt kell tartani azt is, hogy a szovjet blokk országainak poliHkai vezetése megkülönböztetett figyelemmel követte nyomon a zsinat eseményeit. Az egyházakra nehezedő erős (párt)állami kontroll által meghatározott körülmények elengedhetetlenné teszik, hogy a magyar részvétel kérdését a zsinaton, továbbá a zsinati küldöttségek összetételét és az ülésszakokon végzett tevékenységét, és végül, de nem utolsósorban - legalább vázlatosan - a zsinat magyarországi recepcióját a korabeli (egyház)politika és a szentszéki-magyar kapcsolatrendszer alakulásának összefüggésében vizsgáljuk. A magyar zsinati részvétel történetéről akkor kapunk reális képet, ha megkíséreljük a történés valamermyi szereplőjének motivációit és tevékenységét tisztázni. Mivel a zsinat alapvetően a katolikus egyház belső eseménye volt, mindenekelőtt a Szentszéknek és a zsinatot tartó világegyháznak szándékait kell megvizsgálnunk. Ebben elsősorban arra a kérdésre keressük a választ, hogyan illeszkedett a zsinat a Szentszék XXIII. János pápasága alatt megkezdett új keleti politikájába: azaz mit tett Róma, hogy kieszközölje a „vasfüggönyön" túli egyházak püspökeinek részvételét; hogyan kívánta felhasználni a zsinat kínálta találkozások lehetőségét a szocialista kormányokkal való kapcsolatfelvétel előkészítésére, Magyarország esetében pedig a kétoldalú tárgyalások megkezdésére; hogyan kívánta felhasználni a személyes találkozásokat a főpapokkal a magyar egyház megerősítésére? A keleti politika összefüggésében kívánjuk a fentieken kívül elemezni a zsinat - részben társadalmi és politikai vonatkozású - tanítását, a megfogalmazott új szempontok kihatásait, azaz a keleti politika gyakorlatának és a zsinaton megfogalmazott elvi tanításnak a kölcsönhatását. A magyar részvétel kérdését és a zsinat lefolyását egyúttal a magyar kormányzat - sőt tágabban az egész szovjet blokk — (egyház)politikájának egészében is el kell helyeznünk. Válaszokat kell adnunk az alábbi kérdésekre: milyen megfontolások alapján döntöttek magyar küldöttség részvételének engedélyezése mellett a Szentszékkel ellenséges viszonyban álló Magyar Népköztársaság vezetői? Milyen szempontok érvényesültek az egyes ülésszakokra elindított magyar