Könyvtár és társadalmi környezete III. [antikvár]

"Mi történik a könyvtárak körül? Képes-e követni könyvtárügyünk a változó világ kihívásait? Bővülnek-e a könyvtár funkciói? A változó feladatok nem követelnek-e változást a struktúrát, irányítást, tervezést illetően? Érti-e egymás nyelvét a könyvtár és a társadalom? Benne élnek-e a könyvtárak a társadalom pórusaiban?" Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, amikor 1984-ben útjára bocsátottuk sorozatunkat, amelynek harmadik, befejező kötetét tartja kezében az olvasó. A három kötet írásainak zöme a falusi, kisvárosi könyvtárak kapcsolatrendszerét elemzi, de találunk az első két kötetben egy-egy dolgozatot a dunaújvárosi komplex művelődési intézményről, a fővárosi általános iskolai könyvtárakról, valamint a könyvtárosok fluktuációjáról is. A harmadik kötettel az eddigi gyűjtemények fehér foltjait próbáltuk eltüntetni: többek között híradással szerettünk volna szolgálni a szakszervezeti könyvtárak gondjairól, a nagyvárosi lakótelepek könyvtári ellátásáról és a munkásszállások könyvtárainak életéről. Tervünk csak részben sikerült, ugyanis néhány előzetesen felkért szerzőnk visszalépett a feladat elől, néhány dolgozat pedig nem érte el a közölhetőség szintjét. Így továbbra is maradnak olyan felderítetlen terepek, amelyek feltárását joggal várhatná az olvasó. Kötetünk első írása Biegelbauer Pál munkája, a váci iskolai könyvtárak központi ellátási rendszerek elemzése. A szerző rávilágít, hogy a kívülről jövő segítség nem csodaszer, az egyes iskolák belső viszonyai, valamint a könyvtárosok személyisége továbbra is döntő tényezője marad az iskolai könyvtárak hatékony működésének; az iskolai könyvtárak sorsa attól függ, hogy mikor ismeri el és vállalja fel az oktatásügy saját belső ügyének az iskolai könyvtárak ügyét. Baktay András a könyvtári élet perifériájáról, egy túlméretezett szakmunkástanuló kollégium könyvtári életéről tudósít, bizonyítva a régi igazságot: olyan a könyvtár, mint az a szervezet, amely létrehozta és működteti. Korrekt képet rajzol hazánk egyik legnagyobb és legismertebb ipari üzemének könyvtáráról a Feketéné - Fazekasné - Varga Zsuzsa szerzőhármas. Dolgozatuk tanulsága: ha van pénz, van helyiség, van könyv és könyvtáros, akkor van olvasó is. Fazekasné Várfalvi Erzsébet és Varga Róbert munkája a könyvtárosok közérzetét, a pálya társadalmi megítélését elemzi. A könyvtárosok problémáiról szól Őrszigethy Erzsébet is, amikor egy falusi általános művelődési központ könyvtárát a középpontba állítva elemzi a község művelődési lehetőségeit és szokásait. Ugyancsak egy általános művelődési központról ír Vercseg Ilona, aki népművelőnek vallja magát, ugyanakkor jól ismeri belülről is a könyvtári munkát és a könyvtár feladatát. A választott község a nagyságrend, az életmód és a társadalmi struktúra szempontjából pontosan az a település, ahol jó feltételei vannak az általános művelődési központ életrehívásának.