Híres történelmi útvonalak [antikvár]

Előszó Az ősi idők állatai, a mamut, a kardfogú tigris és még sok más ma élő állat őse közül egy sem él ma már. Hasonlóképpen eltűntek azok az emberek is, akik ezekre az állatokra vadásztak. De azok az ösvények, amelyeken vadásztak, vízért jártak, élelmet gyűjtöttek vagy éppen menekültek ellenségeik elöl, megmaradtak, és tanúbizonyságot tesznek a rajtuk járt elödökröl. Sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, mi magunk is érzékeljük és erősítjük ezt a tanúbizonyságot, amikor ezeken az ösvényeken végigmegyünk, akár a szó valóságos értelmében, akár csak gondolatban. Ezeket az ösvényeket részben beborította az idö hordaléka, részben azonban megmaradtak és mára utak és vasutak lettek, a menedékhelyek pedig, ha jó helyen és kedvező adottságúak voltak, településekké és városokká, nagyon sokszor nagyvárosokká nőtték ki magukat. Az elődök neve nem ismert, de megmaradtak hátrahagyott nyomaik, egykori városaik és az útjaik. A ma élők ezeknek az útvonalaknak a gyermekei. Apáik és anyáik közlekedtek ezeken az útvonalakon, és nem is csak ök egyedül. Magukkal hozták ingóságaikat, szokásaikat, kultúrájukat, vágyaikat, zenéiket és táncaikat. Amikor pedig megálltak az úton és letelepedtek, ez az útvonal maradt az egyetlen kapcsolat ahhoz a világhoz, amit maguk mögött hagytak. Könnyű kis kalandnak indult, és íme, ez lett belőle Korábban, amikor az Asztallapba, a Magyar Menza Társaság havi kiadványába kezdtem el számomra érdekesnek tartott dolgokról cikkeket irogatni, még nem sejtettem, hogy ez hova is fog vezetni. A híres történelmi útvonalaknak a témája egyszerűen megfogott, magával ragadott és utána már nem is eresztett. Az észak-amerikai történelmi utakról egy korábbi, az USA-ban tett társas turistautazás során hallottam először ottani nagyszerű idegenvezetőnktől és az első hallásra érdekesnek tűnő utakról ezután már céltudatosan kezdtem el gyűjteni az információt. Egyik hozta magával a másikat. Lewis és Clark útja logikusan vezetett az Oregon ösvényig, az pedig egy darabon közös volt a Mormonok útjával és a Santa Fe ösvénnyel, ami viszont tovább vezetett egészen Mexikó déli részéig. A Könnyek útjába többször belebotlottam az amerikai utakhoz történő információkeresés során. Ez az út rendkívül megrázó és tragikus történetével talán a leginkább megragadó és ugyanúgy az amerikai történelem sajátja, még ha nem is olyan dicsőséges, mint a többi. Több amerikai útvonalat is sikerült Dan Murphy értő és rendkívül élvezetes tolmácsolásában meg- ismernem és neki ismeretlenül is nagy része volt abban, hogy ez a könyv megszületett. Elsősorban az ö művei keltették fel érdeklődésemet e témakör iránt, és elhatároztam, hogy megpróbálom az általa nyújtott élményt a saját látásmódomon keresztül a magyar olvasóhoz is közelebb hozni. Ezúton is szeretnék a távolból ismeretlenül is köszönetet mondani neki. Ezekről az útvonalakról aztán önkéntelenül is eszembe jutott az iskolai tanulmányaim során hallott Selyemút, majd a Borostyánút, amelyet már csak azért sem lehetett kihagyni, mert részben hazánkon át vezetett. Talán nem véletlen, hogy felfigyeltem egy újságcikk nyomán a Gótikus útra is. Mivel ez az út szervesen kapcsolódott az Európát keresztül szelő Via Regiához, így ez az út sem maradhatott ki az összeállításból. Az utakat igyekeztem földrajzilag, időben és logikailag csoportosítani, ezért a kialakult sorrend. A kép nyilvánvalóan nem lehet teljes, nem is a teljesség igénye volt a célom. Csupán sokféle és érdekes történetet szerettem volna egy csokorba gyűjteni, remélem, mindenki megtalálja benne azt, ami öt megfogja és megérinti. Amikor elkezdtem elmélyedni az egyes útvonalak történetében, akkor döbbentem rá igazán, hogy milyen nagy fába is vágtam a fejszémet. Bár a bemutatott útvonalak időnként szervesen kapcsolódtak egymáshoz, minden útvonal története, mondanivalója révén más és más megközelítést kívánt. Néha a rendelkezésre álló információbőség okozott problémát számomra, többnyire azonban éppen az ellenkezője. Néha magától adódott az útvonal tematikája, más esetekben sokáig keresgéltem az adott útra vagy útszakaszra igazán jellemző sajátosságot. (Lehet, hogy nem is találtam meg mindig az igazit.) Meg kellett küzdenem az idegen földrajzi és személynevekkel is, különösen a nem európai nevek néha jelentősen eltérő változataival. Legnagyobb meglepetésemre a témakör (eltekintve ritka kivételektől, mint pl. a Selyemút) nagyon elenyésző irodalommal rendelkezik. Az elérhető források magyar nyelven sokszor meglehetősen hiányosak voltak, ilyenkor megpróbáltam a német és angol nyelvű irodalomban búvárkodni. Ez sokszor segített nemcsak a hiányzó ismeretek megszerzésében, hanem a már magyarul megismert témakör árnyaltabb, több oldalról történő megvilágításában és ily módon talán objektívebb megítélésében is. Sokszor kizárólag csak idegen nyelvű forrásokra támaszkodhattam, Ilyenkor jól jött volna, ha meglevő szerény német és angol nyelvtudásom mellett még esetleg spanyolul,