Gymnasiontól az Olympiáig [antikvár]

TiszteCt Munbfltársaim!KpOegánL dr. Tóth H6or tanár úr jelezte, hogy szeretne emléfyt állítani a pedagógiai mttnfána^ mégpedig a maga módján". Ugyanis nem titoL hogy ő íróként is alfát. Hol a saját nevével hoCaföCvett írói áCtievéveC (Kfiszlai) jegyzi írásait. A fölvetésének apropója az volt: Jfonfi Jittilanét, jígit a tanév ekjén köszönthettük, causa Honoris, hogy 25 éve kezdett tanítani fiatal diplomásként.!Negyedszázada fátedrán: tekjntélyes idő. Első renden előtte tiszteleg tehát H6or 6arátunkjrása. (De miért is ne sugározhatna a dicsőség másra is? így hát el nem orozva jígitól az elsőséget i hadd tefántse mindenig a magáénaRjs mű ajánlását", aüj hasonló ju6ileumot megélt ezen az átfázott - áldott pályánl ( fállegámfölkf résére szívesen fogalmazom e íaudaciót. Xpszönöm TiBorna^a nemes ötletét és az alfátását, amelyet a szeretetteljes figyelműbe ajánlom.A most önálló egységként közreadott résznekfolytatása várható: a RJasszifá filológia elfátelezettje fádves tudományterületét tová66fogja népszerűsíteni fárünfáen is. így, ha nem is eredeti módon, de remélve: stílusosan kjvánom: Lectori salutem.(Búzás László igazgatóGymnasiontól az OlympiáigAthén városának trombitása szerény szóra intette az egybegyűlteket és a megformált csendben mindenki hallhatta a szponfondor telt baritonját ünnepélyes bejelentését: a nyári fordulót követő harmadik teliholdkor olimpiai játékokat tart Élisz. Minden szabad polgár, kit más ártatlan vére még nem mocskolt és ezért nincs megterhelve az istenek átkával, az olimpiai elhívás birtokosa.Mert a világnak meg kellene szabadulnia a bűntől, a vérfoltoktól; el kéne hagynia a fegyverek zaját kiváltképp Zeusz szent berkeiben: az éliszi földön. Mindenütt otthonra kell találjon az isteni béke!Előkelő tónussal adta elő nemes szándékát az "olimpiai káplán". Áradó beszédében hetvennél is többször hangzott el ama "szent szövetségre" történő utalás, mit a történelem hajnalán Ifitosz Éliszből, Kleoszthenész Piszából és Lükurgosz Spártából vésettek rá az érckorongra. A hallgatóság emlékezetébe is bevésődtek a szöveg éles betűi, mint az örökkévaló isteni szándék képe.