Ecclesia semper reformanda et renovanda [antikvár]

RENDHAGYÓ INTERJÚ KATUS LASZLOVAL HITRŐL, EGYHÁZRÓL, TÖRTÉNELEMRŐL A szülői házból hoztad magaddal katolikus neveltetésedet? Milyen hatások értek fiatal korodban, amelyek a történelem iránti érdeklődésedet felkeltették, és ezen belül, hogy fordult figyelmed az egyháztörténet felé? Mindig is ez érdekelt, vagy volt olyan olvasmány, vagy tanáregyéniség, ami/aki erre a területre irányította a figyelmedet? Szüleim számára egész életükben fontos volt a katolikus vallás. Mindketten kalocsaiak voltak, s Kalocsa mindig is jelentős katolikus központ volt. Édesapám felmenői gazdálkodók voltak (ahogy Kalocsán mondták: pógárok). De minden nemzedékben sok gyerek született, s egyre kisebb darabokra kellett felosztani a birtokot, így édesapámnak és testvéreinek már nem jutott föld. Szerencsére Kalocsán volt alkalom ipari szakképzésben is részesülni, s édesapám nyomdai szakmunkás (gépszedő) lett. Az 1920-as években ő volt a kalocsai Legényegylet (Kolping-család) ifjtisági elnöke. Anyai ágon őseim iparosok voltak. Édesanyám Kalocsán elvégezte a polgárit, s utána tanítóképzőbe szeretett volna menni. De otthon azt mondták, hogy neki is szakmát kell tanulnia, így lett okleveles női szabó. Szüleim éppen az én születésem évében, 1927-ben felköltöztek Budapestre, illetve Kispestre, ami csak 1950-ben lett Budapest 19. kerülete. Édesapám néhány év múlva kapott egy 3 szobás lakást a Wekerle állami munkástelepen. Én ma is ebben a lakásban lakom. (Ezt a csaknem 5000 lakásból álló telepet Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter kezdeményezésére építették az első világháború előtti években. Akkoriban Európa egyik első és legkorszerűbb kertvárosa, munkás-lakótelepe volt, 2-3 szobás lakásokkal és minden lakáshoz kerttel. Nagyon jó volt itt lakni, s mostanában is kapósak a wekerlei lakások. Az állami üzemek dolgozói és kiemelt budapesti vállalatok szakmunkásai (ahogy az 50-es években titulálták őket: a munkásarisztokraták) kaptak itt lakásokat. Az állam a Nyomdászegylet rendelkezésére is bocsátott elég sok lakást, így nemcsak házak, hanem egész utcák is voltak, ahol csak nyomdászok laktak. Említettem, hogy szüleim vallásosak voltak, s engem is így neveltek. A legsötétebb 50-es években is nyilvánosan jártak templomba, pedig többször