Acélsodrony - Sport [antikvár]

Föltételezem, hogy a kedves olvasó könyvtárában megvan az Acélsodrony eddig megjelent három kötete (60-as, 70-es, 80-as évek). Ha igen, akkor tudja, hogy a magyar és a világpolitika, a magyar és a világkultúra e regényfolyamában felettébb szerény teret kapott a sport, holott a hasonló névre hallgató rádióműsorban a sportfejezetek éppolyan terjedelműek voltak, mint a sporton kívüli - kétségkívül fontosabbnak ítélt - történések meséi. A sport ugyanis nem választható el a kultúrától. Így aztán egy szép nap a kiadó megkérdezte magától, s aztán tőlünk is - mármint Török Pétertől és jómagamtól -, hogy a sport miért legyen, illetve maradjon mostohagyerek. A válsz önmagától adódott: ne legyen, ne maradjon. Végtére is egy olyan korszak panoramikus rajzát adja az imént említett három kötet, amikor a magyar állampolgárok tudvalevőleg a sportoldallal kezdték mindennapos újságolvasásukat. Ha pedig két lapot járattak, akkor bizonyosan a Népsporttal, s csak aztán a Népszabadsággal, a Magyar Nemzettel vagy a Népszavával.