A tudományos tájékoztatás fejlődése hazánkban 1945-1965 [antikvár]

Mintegy húsz esztendeje foglalkozik a világsajtó a tudományos tájékoztatás problémáival s lassanként minden országban kialakult a dokumentáció és az információszolgáltatás szaksajtója. Evvel párhuzamosan a könyvtári szaklapok egyre sűrűbben foglalkoztak a tájékoztatás új segédeszközeinek, a különböző lyukkártya-rendszereknek, a gépesítésre alkalmas indexeknek, a kisgépesítésnek, majd az elektronikus számítógépek alkalmazásának kérdéseivel. Ez az írás könyvtártörténetünknek abban a "pillanatában" kísérelte meg lerögzíteni a hazai tudományos tájékoztatás húsz év alatti fejlődését és mai helyzetét, amikor már látnivaló volt, hogy az automatika nemcsak a termelésbe és - sokhelyütt - a termelés irányításába hatol be, hanem megváltoztatja az irányításhoz elengedhetetlenül szükséges adatszolgáltatás módszereit is. Dokumentációs központjaink és szakkönyvtáraink dolgozói látják ezt és - egyelőre -csak nagyobb vállalkozások tervezésénél (hálózati könyvtárakba járó külföldi és hazai folyóiratok központi címjegyzékei; az országba járó összes külföldi folyóiratok címjegyzéke; hazai könyvtárainkba érkező külföldi szakmunkák központi címjegyzéke) veszik számba a gépesítés lehetőségét. Ez a Ma. De a gyorsan ránk köszöntő Holnap: az áttérés a gazdaságirányítás új rendszerére át fogja formálni a termeléssel és gazdasági élettel szoros kapcsolatban álló adatszolgáltatás és tudományos tájékoztatás egész rendszerét. Nemcsak fordulatot fog ez jelenteni dokumentációs központjaink, tudományos és szakkönyvtáraink munkamódszereiben, de jelenteni fogja új felelősségvállalását is az információs források időveszteség nélküli felkutatása és felhasználásra alkalmassá tételért. Eddig úgy szolgáltuk a kutatót, hogy kérdésére megmondjuk, mit hol találhat és elébe tettük a forrást, ha megvolt, vagy bibliográfiát, katalógust, repertóriumot, referáló lapot adtunk a kezébe.. Bizonyos kutatási területeken ez már ma sem elég: sok formája az információ-hordozóknak (reprintek, kísérleti jegyzőkönyvek, kutatói jelentések stb.) nem kerül be a könyvészetekbe. Holnap a felkutatott forrásanyagot gépi feldolgozásra nekünk kell alkalmassá tennünk. Fel kell tehát szabadulnunk az egyoldalú bibliográfiai szemlélet alól.