Vasbetonszerkezetek [antikvár]

BEVEZETES, A TARTÓSZERKEZETEKKEL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK "Tartószerkezetek"-en épületek és építmények olyan szerkezeteit értjük, melyek elsődleges feladata erőhatások felvétele, terheknek más szerkezetekre, illetve a talajra való közvetítése. Az ilyen szerkezetekkel szemben általálmn az alábbi követelményeket támasztjuk: 1. Teherbírás A használat során, még véletlen túlterhelés esetén se menjen tönkre a szerkezet, ne váljék alkalmatlanná a további használatra. Pontosabban: a tcHik-remenetel valószínűsége legyen igen csekély. Maga a tönkremenetel kulttaböző formákban következhet Idc: a) a szerkezet anyagának (pl. a betonnak) összeroncsolódása (a szó szoros értelmében vett törés); b) a szerkezet igen nagymértékű maradó alakváltozása, meggörblilése 5 (pl, acélszerkezeteknél); I c) a szerkezet anyagának kifáradása az igénybevételek sokszori ismétlő- i dése miatt és az ennek hatására bekövetkező törés; d) a szerkezet helyzeti stabilitásának megszűnése: feldőlése vagy elcsu-j szása (pl. toronyszerű épületeknél, támfalaknál). A tönkremeneteli módok között*>aszerint is különbséget szoktak tenni, hogy az váratlanul, előjelek nélkül következikbe("rideg törés") vagy azt feltűnő jelenségek, alakváltozások, repedések előzik meg ("képlékeny törés"). Az első nyilvánvalóan sokkal veszélyesebb azUtóbbinál. 2. Alakváltozások korlátozása (Merevség) A normális használat mellett várható legnagyobb teher ("előirt teher", "a teher alapértéke") mellett se mutatkozzon a szerkezetentulságosannagy alakváltozás (lehajlás, elferdülés, lengés). Az alakváltozások megengedhető mértékét az alábbi szempontok alapján kell mérlegelni: _a)_Esaté^iJsai hatás. Az erősen deformálódó szerkezet (pl. lehajló födém) csúnya, az emberben a veszély érzetét kelti még akkor is, ha a szerkezetnek az 1. pont szerinti teherbírása megfelelő. Előírásaink a fesztáv 1/200-1/300 - 5 -