Szilárdságtan IV/1. [antikvár]

I. ALAPFOGALMAK 1. Bevezetéa A szilárd testek - anyaguktól függően - a mechanikai mozgás során kUlönbözőmödon viselkednek. Vegyük szemügyre azt az egyszerű esetet, mikor a szilárd test a vizsgálódásimk kezdetén nyugalomban van. Helyezzünk a testre valamiféle erőrendszert /az egyszerűség kedvéért választhatunk egyensúlyi erőrendszert/. Az erőrendszernek a testre helyezése közben, azaz a terhelés köztjen, a test egyes pontjai elmozdulnak, a igy általában a test megváltoztatja alakját. A terhelés során tehát a test minden pontjában, általában pontonként különböző» ^ tenzorral jellemezhető -alakváltozási állapot keletkezik. Mint ismeretes, az ^ alakváltozási tenzor, a pont környezetében a linearizált alakváltozást irja le. A terhelés során a testben belső erők is keletkeznek, amelyek . ellemzésére, az ugyancsak általában pontonként különböző, a fe-jzüloségi állapotot megadó (p feszültségtenzor szolgál. Az alakváltozási tenzor és a feszültségi tenzor - esetleg ezek deriváltjai között megállapítható kapcsolat tartalmazza a test anyagának a terhelés során jelentkező mechanikai tulajdonságait. Feltételezzük, hogy a terhelés során olyan érőrendszert alkalmazunk csak, amely a testben sehol sem idáz elő repedést, vagy törést. Ha levesszük a testről az imént ráhelyezett erőrendazert, azaz tehermentesítünk, akkor megváltozik az alakváltozási- és a feszültségi állapot. A tehermentesítés során a test anyaga általában más tulajdonságot mutat, mint a terhelés során, igy az alakváltozási-, Illetve feszültségi tenzor ós ezek deriváltjai között a terhelés során megállapított kapcsolat helyett általában más- - 3 -