Szilárdságtan [antikvár]

1. tartószerkezetek, igénybevételek, feszültségek alakváltozások hStatika című könyvben részletesen foglalkoztunk a tartószerkezetek, igénybevételek, feszültségek fogalmával, típusaival. Most röviden átismételjük és kiegészítjük azokat a legfontosabb ismereteket. amelyeket folyamatosan használni fogunk a Szilárdságtani tanulmányink során is. 1.1. A TARTÓSZERKEZETEK Tartószerkezetnek nevezzük azokat a szerkezeteket, amelyek a használat során a külső erő hatására nyugalomban maradnak. Tehát a tartóknak nemcsak teherbírási, de állékonysági, alakváltozási, tartósági és más különleges körülményeknek is meg kell felelniük. A statikai feladatoknál rendszerint ismerjük a külső erőket, a reakcióerők és a belső erők azonban ismeretlenek, ezek kiszámítása a feladatunk. A szilárdságtan a szilárd testre ható külső erők és egyéb hatások következtében a test belsejében kialakuló feszültségek és alakváltozások meghatározásával és vizsgálatával foglalkozik. A vizsgálat során feltételezzük, hogy a test a külső erők hatására nyugalomban van, tehát az egyensúlyi egyenletek teljesülnek. A tartókat megkülönböztethetjük erőtani modelljük szerint: rúd-, felület- és tömbszerkezeteket vizsgálhatunk külön (1.1. ábra). A tartószerkezetek anyagainál megemlítettük a fát, az acélt, a betont, a téglát, az alumíniumot, a műanyagot. A tartók mindkét szempont szerinti felosztása fontos, hiszen más erőtani modellel kell vizsgálnunk azokat. Ez elsősorban hasonló elven felépülő, de eltérő szabványokban, méretezési eljárásokban jelenik meg. A statikai és szilárdságtani feladatok során sokszor foglalkozunk rúdszerkezetekkel, amelyeket csoportosíthatunk a rúd alakja szerint (egyenes, törtvonalú, íves) (1.2. ábra). A rúdszerkezetek ke- Abra: Rúd- és felüleíszerkezetek 1-2. Abra: Egyenes és törtvonalú tartószerkezetek