Munkaegészségtan [antikvár]

A munkavédelem fogalma és feladata Termelőmunka közben a dolgozók egészségét, testi épségét - kellő védelem híján - különféle hatások károsíthatják. A fellépő ártalmakat a szervezetre gyakorolt hatásuk szerint osztályozzuk. Előfordul, hogy valamely gép vagy szerszám okoz sérülést; a dolgozó leesik az állványról, megbotlik vagy elesik és megüti magát; forró anyag égeti meg és így tovább. Ezeket az eseteket baleseteknek nevezzük.Jellemzőjük, hogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra következnek be. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a baleseti veszélyforrásokat nem lehet előre felismerni és megszüntetni. Az ártalmak másik, lassabban ható csoportja a foglalkozási betegségeket okozza. E betegségek bizonyos foglalkozások gyakorlása közben főleg egyes, az egészségre ártalmas anyagoknak a szervezetre hosszantartó hatása folytán jelentkeznek. Ilyen pl. a kvarcpor okozta portüdő (szilikózis), az ólommérgezés, az anilinmérgezés stb. A balesetek és a foglalkozási megbetegedések azonban nem mindig határolhatók el élesen egymástól. A szervezetet károsító anyagoknak sokszor csak a mennyisége dönti el, hogy a mérgezés heveny vagy idült formában jelentkezik-e, s eszerint balesettel, illetve foglalkozási betegséggel állunk-e szemben. A levegő 1 % szénmonoxid tartalma pl. már néhány perc alatt légzési bénulást és halálos balesetet okoz (heveny mérgezés), míg a 0,06% szénmonoxid tartalmú levegő huzamosabb belélegzése az idegrendszer megbetegedését eredményezheti (idült mérgezés). Azonban nem minden heveny mérgezés balesetszerű. Végül a munka közben elfoglalt hibás testhelyzet, a szervezet egyoldalú igénybevétele, a túlzott erőfeszítés, általában a túlfáradás is okozhat károsodást.