Kísérleti feszültséganalízis I. [antikvár]

Részlet: i. a kísérleti feszültséganalízis tárgya a tartószerkezetek épitése kapcsán, a mérnöknek ismernie kell szerkezetének tényleges viselkedését, melyre mind a tervezés, mind a kivitelezés során feltétlenül szüksége van» a technika fejlődése, a gazdaságosság és anyagtakarékosság nem engedi meg, hogy ez az ismeret csupán felszines legyen, és minden területen legtöbbször a biztonság javára elkövetett kisebb vagy nagyobb elhanyagolásokra támaszkodik. Egyszerű terheknél és idealizálható szerkezeteknél a tartók statikája révén lehetőségünk van az igénybevételek megállapítására. Az igénybevételek birtokában meg tudjuk állapítani a szerkezeti elemek egyes pontjaiban az építőanyag igénybevétele szempontjából mértékadó feszültségeket és alakváltozásokat. Az igénybevételek alapján történő feszültségeloszlás vizsgálata a szilárdságtan feladata. Attól függően, hogy a szerkezeti elemben megengedünk-e képlékeny (plasztikus) alakváltozást, vagy a folyási határ elérésével a szerkezetet tönkrementnek tekintjük-e, a szilárdságtan két fő fejezetre bontható a rugalmasságtanra és képlékenységtanra. További vizsgálatainkat általában csak olyan szerkezetekre terjesztjük ki, amelyekre a rugalmasságtan összefüggései érvényesek. Jelen előadások első részében ennek megfelelően a feszültséganalízis rugalmasságtan! alapjaival foglalkozunk olyan részletességgel, hogy abból az előadások további anyaga érthető legyen. A terheknek és szerkezetnek az idealizálása mellett még a rugalmasságtan és statika területén is számtalan egyszerűsítő feltevést kell alkalmazni, amely ha a szerkezet egészének erőjátékát esetleg hűen tükrözi is, de bizonyos pontokban a feszültséghalmozódás illetve a feszültségeloszlás pontos vizsgálatát nem teszi lehetővé. Sok esetben az ilyen egyszerűsítések jogos- - 3 -