Helyesírás a betűszedő szakmát tanulók számára [antikvár]

A közösségben, társadalomban élő ember gondolatait, a világ jelenségeivel kapcsolatos tapasztalatait, érzelmeit, akaratát stb. a nyelv segítségével fejezi ki. A nyelv tehát eszköz, a gondolkodás és a gondolatközlés eszköze. Működését, használatát szabályok teszik lehetővé. Ezeket a szabályokat az emberi közösségek együttesen alkották meg, azaz: a nyelvi szabályok társadalmi jellegűek és társadalmi érvényűek. Az egyén nem térhet el a társadalom által elfogadott szabályoktól, és nem is változtathatja meg őket. Ha mégis ezt teszi, közlése - beszéde vagy írása - zavaros, félreérthető, esetleg teljesen érthetetlen lesz. Az általános és a szakmai műveltség megszerzése lehetetlen alapos nyelvi ismeretek, anyanyelvi kultúra nélkül. Különösképpen vonatkozik ez a megállapítás azokra a szakmunkásokra, szakemberekre, akik - mondhatjuk bátran így - anyanyelvükből élnek, azaz hivatásszerűen foglalkoznak a nyelvvel. Nem érhetik be akármilyen ismeretekkel. Oly alaposan kell megismerniük a helyes kiejtés, a helyes írásmód és nyelvhasználat szabályait, hogy a tanultakat önállóan alkalmazhassák munkaterületükön, hogy akkor is találják meg a helyes megoldást egy-egy nehezebb szó, bonyolultabb szerkezet leírásakor, szedésekor stb., ha a szabályzat szójegyzékében, ill. a tanácsadó szótárak példaanyagában a kérdéses szó vagy szerkezet nem fordul elő.