A váci Vak Bottyán Múzeum fegyvergyűjteménye [antikvár]

A magyarországi fegyvergyűjteményekről átfogó képet nyújtani alapvető követelménnyé vált az elmúlt években. A nemzet történetének megírásához kiegészítő adatokat biztosítani, a helytörténeti kutatást elősegíteni, akár művelődéstörténetünk illusztrátorának lenni önmagában is nemes feladat, de mindezen túl gondolkodást, ízlést formálni, múltunk emlékeit összegyűjteni és a közművelődés szolgálatába állítani nem a múltat, hanem a jövőt jelenti. Közel száz év telt el azóta, hogy Vác meghirdetett egy programot és ma már bizonyságot tett arról, hogy ígéretéhez híven „hű sáfárja" lett a múlt idők tanúskodó emlékeinek. E város gyűjteményének alakulásáról sokat, fegyvergyűjteményéről nagyon keveset tudunk. Elejtett mondatok arra engednek következtetni, hogy már a nyolcvanas években egy-egy, kutatási területünket érintő tárgy bekerült abba az együttesbe, amely később a múzeum törzsgyűjteményét képezte. Elsősorban Varázséji Gusztáv lakásán halmozódó, halálakor feltételezhetően jegyzékbe vett, régészeti és történeti anyagra gondolunk. Sajnos az általános gyarapodásra utaló, számunkra rendkívül fontos múzeumi leltárkönyvek a mai napig nem kerültek elő, s így csak egy mennyiségi növekedés mutatható ki. A „Váci múzeum és régészeti bizottság" jelentéseiből értesülünk arról, hogy 1888-ban két pisztoly birtokába jutottak. Feltételezhető, hogy a múzeum megalapítása után - 1896. december 27. - és főleg 1898. február 27-ét, vagyis a megnyitást követően a gyarapodásban felgyorsulás következett be. Hampel József ösztönzésére, aki a fiatal váci múzeum egyik szakmai irányítója volt, 1900-tól már „Növendék napló"-t vezettek. Ma már ez a napló sincs meg és így arra a kérdésre sem kapunk választ, hogy mi rejlik Rott Frigyes damaszkuszi pengéi és bosnyák fegyverei mögött. Összetételéről kevés információt szolgáltat az 1912-ben kiadott, szűkszavúsága ellenére szinte felbecsülhetetlen értékű katalógus.4 Valójában hasonlóakat mondhatunk el a váci sajtóról is, kiemelve közülük az 1896-ban megjelent Vácz és vidéke című hetilapot, amely magát a múzeum lapjának tekintette. Élete rövid volt, s amikor 1912-ben újjáéledt, a megváltozott viszonyokkal számolnia kellett.