Szőlőtermesztéstan IV. [antikvár]

A szőlő életfeltételét a környezet szabja meg, és életfolyamata alatt azok állandóan hatnak rá. A szőlő alkalmazkodása a környezethez a filogenezis folyamatában erdei viszonyok között ment végbe. A termesztésben viszont ma már sokszor az eredetitől nagyon eltérő környezeti viszonyok között kell a szőlőnek megélni és termést hozni. Ezt egyrészt az ember céltudatos tevékenysége, másrészt a szőlő nagy plaszticitása tette lehetővé. Bár a szőlő nagy plaszticitású növény, és nagy mértékben tud alkalmazkodni a különböző környezeti viszonyokhoz, ez az alkalmazkodás azonban nem korlátlan. Minél inkább eltérnek a környezet viszonyai az eredetitől, általában annál több munkára, erőfeszítésre van szükség a termesztéséhez. A termesztők az új környezethez alkalmazkodó fajták előállításával és termesztéstechnikai eljárásokkal törekednek a szőlő termeszthetősé - gének határát kit erjeszteni, s e téren szép eredményeket értek el. A szőlő üzemi termeszthetőségének határát és helyét azonban mindig a termesztés gazdaságossága határozza meg. A szőlő és környezet viszonya a környezeti tényezőknek a szőlő alaktani és fiziológiai sajátosságaira gyakorolt hatásában mutatkozik meg. Ha megvizsgáljuk a legfontosabb ökológiai tényezőknek - amilyen a hőmérséklet, nedvesség, fény, talajtulajdonságok stb. - a szőlő vegetációs fázisaira, növekedésére, a termés mennyiségére és minőségére gyakorolt hatását, akkor azt találjuk, hogy mindegyik csak relatív jelentőségű. Hatásuk nem külön-külön, hanem együttesen jelentkezik, egyik a másiknak érvényesülését elősegítheti vagy leronthatja. A környezeti viszonyok ugyan adottak, és bonyolult kölcsönhatásban vannak egymással, de hatásukat a fajták megválasztásával, célszerű agrotechnikával stb. sok esetben módunkban van kedvezően befolyásolni. Ezért fontos a szőlő környezeti tényezőinek, valamint hatásuknak tanulmányozása.