Kukorica [antikvár]

ELŐSZÓ A Kedves Olvasó talán a korszerű növénytermesztés egyik legérdekesebb és legtöbb ismeretet nyújtó könyvét tartja kezében. Bár csak egyetlen növényről szól, de ez valószínűleg hazánk mezőgazdaságának legfontosabb haszonnövénye. A kukorica nemcsak az abraktakarmány mintegy háromnegyedét adja, hanem a kukoricaszilázs a kérődzők takarmányozásában is meghatározó szerepet játszik. Ezenkívül a hibridkukorica-vetőmag iparág a hazai szükséglet kielégítése mellett hasonló mennyiségben exportál vetőmagot a mérsékelt égöv számos kukoricatermelő országába. Meg kell említenünk az ipari és élelmezési célra felhasznált szemes kukoricát is, amely az össztermés mintegy 10%-át igényli. Nemcsak a kukoricapehely, -dara, -liszt -olaj stb. játszik fontos szerepet mindennapi étkezésünkben, hanem a jelen és a jövő csomagolóanyagainak alapanyagaként is sikeresen hasznosítható, nem beszélve a különböző energiaformák forrásáról, ahol a kukorica szerepe egyre növekvő. Egyszóval a kukoricaszem az energia komplex csomagja, amellyel naponta találkozunk, és ez még inkább így lesz az elkövetkezendő évszázadban. Számos okot tudok még felsorakoztatni, hogy ezt az olvasmányos szakkönyvet a gyakorló, művelt gazdákon és a felsőfokú képzésben részt vevő hallgatókon kívül az egyszerű kultúremberek is forgassák. Tanulmányozásával feltárul az olvasó előtt egy több ezer éves kultúrnövény (a legrégebbi archeológiai lelet kb. 6000 éves), amely az amerikai kontinens őslakóinak kultúráját és civilizációját döntően befolyásolta. Azért is érdekes Nagy János professzor könyve, mert rendkívül gazdag irodalmi forrásra támaszkodva, szemléletesen jeleníti meg a kukorica származását nemesítésének és termesztésének legfontosabb korszakait Henry A. Wallace, aki a múlt század húszas éveiben az USA-ban kezdte a kukorica hibridizációjának gyakorlati hasznosítását, 1955-ben a következőket mondta:„Sokat hallunk manapság az atomenergiáról. Azonban meg vagyok győződve arról, hogy a történészek a hibridhatás kiaknázását majd ugyanolyan fontosságúnak ítélik meg." Érdemes itt felhívni a figyelmet arra, hogy a hibridvigor hasznosításának európai úttörői a múlt század harmincas éveitől kezdve a magyar nemesítők voltak: Fleischmann Rudolf és Ber-zsenyi-Janosits László a fajtahibridek előállításában és elterjesztésében alkotott maradandót már a harmincas évektől kezdődően. Pap Endre pedig az Mv5 négyvonalas hibridjének 1953. évi állami minősítésével Európában elsőként teremtette meg a hibridkukorica sikeres korszakának - amely a mai napig is tart - nyitó fajtáját, több évvel megelőzve a francia és jugoszláv kutatókat. Immár több mint 80 esztendeje - világszerte - tanulmányozzák igen intenzíven az egyetemeken és kutatóintézetekben a kukoricát Ezek közül is kiemelkedik Surdny/Jdnos (1957), GyőrffyBéla (1965) és Menyhért Zoltán (1985) munkássága. Ez nemcsak a növény származását botanikáját élettanát érinti, hanem kiterjed a termesztési és ökológiai tényezők, azok kölcsönhatásának alapos tanulmányozására is. Ez utóbbiban hazánk agrotechnikai kutatóinak, mindenekelőtt Nagy János professzornak az új eredményei nélkülözhetetlenek a sikeres kukoricatermesztéshez. A könyv értékét növeli, hogy Nagy János több évtizedes kutatási eredményei, idősorai megbízható szántóföldi tartamkísérletekből származnak. A legfontosabb ELŐSZÓ I 9