Az életenergia [antikvár]

Abban a biztos világban, amikor még azt hittem, hogy ha elegendő súlyú szakirodalommal naprakészre pallérozom a tudásomat majd egyben okos is leszek, jó tanár és jó kutató, azaz hasznos tagja egy kisebb és egy nagyobb közösségnek, minden olyan egyszerű, áttekinthető, jól elrendezett volt. Ma is, így visszatekintve teljesen érthetetlen előttem, hogy mi viszi rá az egyébként nem ön és közveszélyes ifjú titánok némelyikét, - közöttük, lám engem is - hogy a biztosan tervezhető kipárnázott jövőt feladva új járatlan utakra tévedjen? Ugyanaz a sóvárgó vágy ez, mint ami a távoli földeket felfedezni induló hajósokat az óceán végtelen vizeire hajtja, vagy a tudósokat arra sarkallja, hogy saját testüket használván kísérleti terepnek mérges kígyókkal maratják meg magukat, hogy saját készítményeiket kipróbálják. Sokan nem értik a Kilimandzsáró megmászóit, az óceán átrepülőit, a kozmoszt meghódító pionírokat, de néhányan nagyon is értik azokat. Ezeknek az értőknek is két tábora van. Az első számú értők szíve megdobban, és jó érzés terül szét testükben az új eredmények, vagy sikeres próbálkozások láttán.