Nagy távlatú fejlődéstendenciák [antikvár]

Könyvemet a kortársaim számára írtam. Jövő iránti felelősségtől vezetve és másokat is a jövő iránti felelősségre felszólítva. Ugyanis mód van a jelenlegi, feszültségektől terhes világunkban a mai állapotok túlélésére és meghaladására. A túlélés és meghaladás, méghozzá a jelenlegi viszonyaink jelentős, nagymértékű, más szóval minőségi meghaladása persze csak együtt képzelhető el. Tudom, hogy a mai körülmények közepette nehezebb egy pozitív kicsengésű könyvet az olvasóval elfogadtatni. Ám nem alaptalan e tekintetben sem Henri Percuhot vélekedése: "Már többen megállapították, a poklot könnyebb megfesteni, mint a paradicsomot. Azért-e vajon, mert az ember gyönyörűségét leli a szerencsétlenségben? Akárhogyan van, bizonyos, hogyha elengedjük, ha elhagyjuk magunkat, csakhamar ebbe a komor birodalomba jutunk. Az örömöt viszont mindig meg kell hódítani. Ahogy Bergson mondta: "Az öröm mindig annak a következménye, hogy az élet teret nyert, sikert ért el, diadalt aratott"