Kereskedelmünk és iparunk az 1933. évben [antikvár]

A) ÁLTALÁNOS RÉSZ. I. Pénzügyek. a) Államháztartás. 1933 sem hozta meg a világnak a súlyos válságból való kibontakozást. Ajient. zetközi együttműködésre irányuló törekvések sikerteleneknek bizonyultak, s ha a konjunktúra vonala egyes vonatkozásokban szerény javulást is mutat, ez inkább a gazdasági tényezőknek nyugodtabb atmoszféra iránti sóvárgását, a természetes gyógyulásra való készséget, mint az alapbajnak, a világgazdasági erők szétforgá-csolódásának megfordulását juttatja kifejezésre. Hazánkban a termés minőségi és mennyiségi elsőrendűségét, sajnos, ellensúlyozta a mezőgazdasági termékekjirának^t^ és ez a körülmény pénzügyi politikánk kiadasi és bevételi oldalait természetesen lényegesen befolyásolta. Ennek ellenére állampénzügyi politikánk határozott céltudatossággal az államháztartás egyensúlyának lehető helyreállítására törekszik. Az 1933/1934. évi költségvetés kereken 76~mniíS pengő hiányt irányzott elo, az 1934/1935. évi előirányzat hiánya — az állami közigazgatás és az állami üzemek budgetjeinek számadatait figyelembevéve — kereken 66 millió pengő. E hiány fedezéséről a kormány továbbra is hitelműveletek útján kíván gondoskodni s ennek kapcsán a külföldi államadóssági szolgálatot részben kincstári jegyek letételével kivánja ellátni. A rendkívüli időkhöz mért eszközök a takarékossági politika_érvényesítésével együttesen azt juttatják kifejezésre, hogy pénzügyi politikánk alapvető jellemvonása a nélkülözhetetlen szükségleteknek természetes bevételi forrásokból való fedezése marad. Az 1934/1935-ös költségvetés — amelyre a vizsgálódás teljessége okából térünk ki — úgy a közigazgatási, mint pedig az üzemi keretet tovább szűkítette ; a közigazgatási kiadási előirányzat 764"9 millió P-ről 746"6 millió P-re csökkent. Az üzemi kiadások is mintegy 4-3 millió P-vel csökkentek. A közigazgatási bevételeknél az új budget 740'6 milliót állít be az előző évi 752'8 millióval szemben, nem adómérséklési intézkedések, hanem a gazdasági helyzet szülte csökkent teljesítőképesség • folyományaként. Állampénzügyi politikánk szakadatlan kiegyenlítéskeresés, az adott államéleti keretek szükségletei és a megfogyatkozott lehetőségek között dolgozó gazdasági tényezők teljesítőképessége között. A mezőgazdasági válság hatását az ipar és kereskedelem súlyosan érzi, hiányzik a vidék tömegfogyasztása, a forgótőke egyrésze pedig »befagyott követelés« lett. A népesség egyrésze a forgalomban és fogyasztásban a természetesnél jóval kisebb mértékben vett részt és ez kedvezőtlen hatást gyakorolt a városi polgárság teljesítőképességére, habár iparunk és kereskedelmünk legnagyobb részben példátlan önfeláldozással teljesíti közteherviselési kötelességét. A tényleges állampénzügyi gazdálkodás terén kétségtelenül nagy haladás, hogy míg az 1930/1931-es zárszámadás az állami közigazgatási kiadások végösszegét 1075 millió P-vel tünteti fel, addig az 1932/1933-as zárszámadás 781 millió P állami