Információgazdaság és identitás II. (töredék) [antikvár]

A termelőkapacitások felhalmozása - a vetőmagtól a gyárakon keresztül egészen a befektetési alapokig - minden időben az az eszköz, amely előre hajtja a gazdaság növekedését. A hangsúly most eltolódott a tudásra és a kapcsolatokra. Kapcsolatot teremteni, felvenni a sebességet, az is tőke. ahogyan a szellemi tőke is az. Ezek jövőbeli értéktermelési kapacitása sokkal fontosabb lesz, mint amennyibe kerülnek. Termelőkapacitásokat ma inkább aukciókon adnak-vesznek, semmint könyv szerinti értékük alapján. És a legértékesebb termelőkapacitás: a figyelem még nincs is bekapcsolva. Walter Wriston436 14. fejezet A MEGFOGHATLAN TŐKE Szabó Katalin Tanulmányunk negyedik részében a gazdasági tranzakciók főszereplőivel: a vállalatokkal, a munkavállalókkal és a fogyasztókkal foglalkozunk. Azt vizsgáljuk, hogy az információs technológiák hatására hogyan változik e szereplők helyzete, viselkedése, egymáshoz való viszonyuk. Az informatizálódó gazdaság mindhárom főszereplőjével kapcsolatban azonban inkább ígéretes kutatási irányzatokról, semmint kialakult elméletekről beszélhetünk. Sok jelét tapasztaljuk annak, hogy az információs technológiák alapvetően átrendezik a vállalati világot, mind a vállalatok magatartását, mind működésüket, mind szervezeti felépítésüket, mind pedig külső kapcsolataikat illetően. Drámai eltolódás tapasztalhatunk a vállalat meghatározó erőforrásai között is. A vállalatok vagyonának, mind nagyobb részét az ún. megfoghatatlan tőke teszi ki. A megfoghatatlan tőke nem különíthető el könnyen, és nem lehet úgy izolálni a termékben, mint például a felhasznált anyagokat. A szellemi tőke inkább „ragasztója", összekötő eleme, szervezője más tényezőinputoknak. A „megfoghatatlan" erőforrások (intangible assets) előtérbe kerülése megváltoztatja a vállalat működésének az egészét. Míg a fizikai tőke stabilizáló elem a termelési folyamatban, minthogy a tőkének ebbe a fajtájába történő beruházások többnyire hosszú távú elkötelezettségként jelentkeznek a vállalatok számára, addig a szellemi tőke, amely maga a bizonytalanság - gyorsan avuló, rugalmas - dinamizálja, de egyben ingataggá teszi a vállalati világot. Az immateriális tőke kezelése nemcsak definíciós és mérési, hanem elméleti problémákat is felvet. „Egy kívülálló valószínűleg készpénznek veszi, hogy a közgazdaságtan területén a közgazdászok jól felépített teóriával rendelkeznek a vállalatokról. A valóságban azonban az ipargazdaságtan (industrial economics) egészen a legutolsó időkig messze volt ettől. A cégekről készült legtöbb formális modell különösen hipotetikus és kezdetleges, vagy hiányos 436 Idézi Davis - Meyer [2000] p.175.