II. Fenntarthatósági Konferencia [antikvár]

II. Fenntarthatósági Konferencia, Somogyvámos, 2009 Bevezető gondolatok a fenntarthatósághoz ViDA Gábor MTA ökológiai és Botanikai Kutatóintézete 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. A 21. században a világ kritikus fordulóponthoz érkezett. Nyilvánvalóvá vák, hogy az eddig folytatott emberi tevékenység (a „business as usual" = BAU) katasztrófához vezet, s hosszabb távon kérdésessé teszi az emberiség fennmaradását. Forradalmian új, radikális szemléletváltás menthet csak meg minket. Ennek megvalósítása azonban világszerte óriási ellenállásba ütközik tévhitek, tájékozatlanság, megszokottság és a rövidtávú ellenérdekeltség miatt. A probléma tömören abból áll, hogy az emberiség a véges Földön korlátlan növekedésre rendezkedett be, figyelmen kívül hagyva aimak eltartóképességét. Másként fogalmazva nem akar tartósan beilleszkedni a bioszféra működésébe, magát a nagy földi rendszer felett állónak képzeli. Kifosztja a bolygó erőforrásait, rablógazdálkodást folytat az elvileg megújulni képes ökológiai rendszereken, s mindezzel saját maga és utódainak létét veszélyezteti. Ugyanakkor igazságtanul versengő világgazdasága kevesek növekvő jólétét és sokak éhezését, elnyomorodását hozza, mely növekvő társadalmi feszültséghez, konfliktusokhoz vezet. Az emberiség az utóbbi 2-3 században fantasztikusan növekedett és fejlődött létszámban és teljesítményben egyaránt, s ez vezethetett elbizakodottsághoz. Nem köztudott, hogy e rendkívüli növekedés szinte teljes mértékben a fosszilis energiahordozók (szén, kőolaj, földgáz) felhasználhatóságának voh köszönhető. Ma is ez adja a világgazdaság működésének 86%-át. E készletek azonban, melyek a bioszféra korábbi, évmilliók alatt felhalmozott termékei, végesek, s fogyásukkal kitermelésük egyre költségesebb. Pedig ettől függ minden, beleértve az élelemtermelő mezőgazdaságot is. Az átállás a megújuló energiahasználatra, ütemét és teljesítményét illetően meglehetősen bizonytalan kimenetelű. Sok tudós figyelmeztet a csökkenő energia végzetes következményének veszélyére. A komplex emberi civilizáció fenntartása a tét. Az emberi gazdálkodás véges forrásai (input) mellett a kibocsátás lehetősége is korlátozott a bioszféra feldolgozó-kapacitásának végessége miatt. Ezt észleljük többek között a globális klímaváltozás, az ózonpajzs sérülés, az édesvizek és a tenger elszennyeződése, a biodiverzitás csökkenése kapcsán. Bár a forrás és a nyelő egy-egy részproblémája t I