Bővebb ismertető
Az 1991. évi XVIII. számú, a számvitelről szóló törvény 36. §-ában előírja, hogy a saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés, félkész és késztermékek, saját előállítású tárgyi eszközök) ugyancsak a törvényben meghatározott előállítási költségen, illetve utókalkuláció vagy norma szerinti közvetlen önköltségen kell értékelni és kimutatni a mérlegben.A termékek önköltségének kiszámítása, az árvetés és utókalkuláció szerinti költségadatok összehasonlító elemzése a hatékonyságjavítás és a jövedelmezőség növelésének egyik eszköze.Ennek felismerése és érvényesítése teszi szükségessé az önköltségszámítás vállalkozáson belüli szabályozását, a kalkulációs belső előírások megfogalmazását.A számviteli törvény hatálybalépésével deregulálásra került az önköltségszámítást szabályozó rendelet. Ebből következően sokan úgy gondolták, hogy az önköltségszámítás jelentősége csökken, s a számítására vonatkozó kötelesség sem áll fenn. Kétségtelen, a számviteli törvény nem írja elő címzetten az önköltség meghatározását, de az elszámolás rendjéből ez logikusan következik. A törvény előírásai szerint az eszközöket beszerzési, illetve előállítási költségen kell értékelni. Az előállítási költség tartalmát is megadja a törvény, de ahhoz, hogy egy-egy termék, szolgáltatás stb. előállítási költsége megállapítható legyen, szabályozni kell a költségszámítás rendjét. Mindez azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak ilyen irányú kötelezettsége változatlanul fennmaradt. A nagy szabadság mellett megnőtt a felelősség abban, hogy a vagyon meghatározásához szükséges előállítási költség (önköltség) a számviteli előírásoknak megfelelően kerüljön kiszámításra.Az V. Országos Számviteli Konferencián is felmerült az önköltségszámítással összefüggő feladat és az előállítási költség megállapításának kérdése.A vállalkozások feladatainak sokrétűsége miatt olyan szakkönyv nem állítható össze, amelyet, ha a gyakorló szakember kézbe vesz, saját adatait behelyettesítve teljesítse önköltségszámítási kötelezettségét. A szabályozás a vállalkozás feladata. E kézikönyv lényegében arra vállalkozik, hogy segítséget, ötleteket adjon, milyen legyen ez a szabályozás, amely lényegében a számviteli politika része.A számviteli törvény filozófiájának a lényege éppen abban áll, hogy a részletes szabályozásban megszűnt a központi direktíva.