A megbánásban rejlő erő [antikvár]

1 MEGBÁNÁSRA IGENIS SZÜKSÉG VAN Egy őszi napon, 1960. október 24-én Charles Dumont zeneszerző kopogott Édith Piaf párizsi lakásának ajtaján, félelemmel a szívében és dalokkal az aktatáskájában. Akkoriban Piaf volt Franciaország talán leghíresebb előadója és a világ egyik legismertebb énekese. Ugyanakkor az egészségi állapota elég siralmas volt. Bár még éppen csak betöltötte a negyvennégyet, a függőség, a balesetek és a kicsapongó életmód megviselte a szervezetét, és vasággyal volt ötven kiló. Három hónappal korábban kómába esett a májkárosodása miatt. De törékenysége ellenére megőrizte hírhedten szeszélyes és lobbanékony természetét. Dumont-t és a kíséretében érkező szövegíró kollégáját, Michel Vaucaire-t másodrangú zenészeknek tartotta. Aznap üzent is a titkárnőjével, hogy lemondja a találkozót, és először nem volt hajlandó fogadni a két férfit. Órákig várakoztatta őket a nappalijában. De mielőtt ágyba bújt volna, mégis megjelent, kék pongyolába burkolózva, és szánt rájuk egy kis időt. Közölte velük, hogy csak egyetlenegy dalt hajlandó meghallgatni. Ennyi, és aztán mehetnek.