Vérvád [antikvár]

Az előítéletről szerettem volna könyvet írni. Régóta érdekelt az előítélet jelensége, melynek megléte nem illett az iskolákban ránk hagyott, optimistán determinisztikus történelemszemléletbe. Úgy gondoltam, a ráció, a tudás elterjedésével az előítéletek is kihalnak Azt hittem, a dolog egyszerűen az oktatáson és a kultúrán múlik Egy idő után szörnyű gyanúm támadt: nem ilyen egyszerű az ügy. Az kezdett el foglalkoztatni, hogy miért vannak előítéletek olyan emberekben, akikkel érintkeztem, és akik általában értelmes, tanult emberek voltak (Természetesen csupán az engem így-úgy érintő előítéletekre csodálkoztam rá, ugyanakkor a sajátjaimat nem vettem, nem vehettem észre.) Gyanakodni kezdtem, hogy az elolvasott hasznos könyvek, és az ismert beszélt nyelvek minél jobb elsajátítása, más kultúrák megismerése, valamint az előítéletesség között nem feltétlenül fordított az arányosság. Elkezdtem tanulmányozni az előítéletekre vonatkozó pszichológiai és történeti műveket. A dolog természeténél fogva itt főképp az antiszemitizmus-irodalomról volt szó. Idővel beláttam, hogy az előítélet van, volt, és lesz, mondhatni: adottság. Ezt amerikai szociálpszichológusok unásig ismételt kísérleteikben modellezték, bizonyították Ám sem a pszichológia, sem a történettudomány nem tudott számomra kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy hogyan lesz egy adott időtlen dologból - ami esetünkben az előítélet - történelmi cselekedet, véres tett, agresszió.