Tanok és tévtanok a büntető eljárásjog tudományában (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált.
Ez a könyv a büntető eljárásjog tudománya által kidolgozott tanokat tárgyal ja – főként azokat, amelyek a jogág alapfogalmait, elméleti tételeit és intézményeit magyarázzák. Az olvasó ezért ne egyetlen, jól körülhatárolható téma tüzetes kifejtésére számítson, inkább a szakirodalom (főként a tankönyvek) közvetítésével a büntetőeljárási felfogásba beépült, bizonyos alapkérdésekről szóló tanítások kritikai elemzését várja. (A tiszta elméletet kevésbé kedvelőknek sem kell riadozniuk: a tételes jogi és gyakorlati illusztrációk a fejtegetések elvontságának enyhítését célozzák.) Ameddig a munka a téma tárgyalásában eljut, egyre magasabb szintekre vezeti az ismeretek macskalépcsőjén az olvasót. Az általánosan elfogadott, s ezért nagy hatású tanok az idő múlásával veszíthetnek a jelentőségükből, vagy a jogtudomány fejlődésének megfelelően módosulhatnak. Némelyikről kiderülhet, hogy téves, mások elavulhatnak, megint mások – noha a helytállóságuk tagadhatatlan – egyszerűen feledésbe merülhetnek. Vannak azonban olyanok is, amelyek korszakokon át érintetlenül maradnak, s a legdrámaibb társadalmi vagy politikai változások sem koptatják meg a tekintélyüket. Az olvasó a könyvből a maiak mellett mostanában már nem hirdetett tanításokat is megismerhet, s eldöntheti, melyeket tartja igaz, melyeket tévtannak. A büntető eljárásjog alapvető tanainak ismeretét az általános szakirodalom adottnak veszi, rendszeres tárgyalásukra csak a tankönyvekben kerül sor. Bár tárgyában mutat bizonyos hasonlóságot velük, ez a munka nem tankönyv. A feldolgozás módja szembeszökően más: szélesebb körben érvényes összefüggéseket mutat be, mint a jogi alapműveltség megszerzését segíteni hivatott tankönyvek – a szerző didaktikai megfontolásokkal nem bajlódott. Ennek ellenére az elmélyültebb tudásra törekvő joghallgatók ugyanúgy hasznosnak találhatják, mint azok, akik régebbi ismereteik felfrissítésére vágynak, de tankönyvekhez fordulni restellenének. Ez utóbbiak a hasznosságot azon is mérhetik, hogy a törvények hektikus változásait csak az tudja szédülés nélkül követni, aki a jog tanaiban szilárd fogódzót lel.