Kufstein, a megtorlások jelképe [antikvár]

Bevezető ókai Mór Az új földesúr című regényében ekként érzékeltette a tiroli várbörtön félelmetes korabeli hírét: „Tapasztalt férfiak szerint Kufstein a státusbörtönök akadémiája. Arad, Komárom, Josefstadt, a pesti Újépület mind csak gymna-siumok és elemi tanodák hozzá képest; aki még csak ezekben végezte a cursust, az ne is beszéljen; az csak félig van értesülve." A szellemes irodalmi metaforát a történettudomány szárazabb nyelvére fordítva: Kufstein a magyar történeti tudatban a XIX. század óta a Habsburg-elnyomás szinonimájává vált. A mítosznak van tényalapja: a XVIII-XIX. század progresszív és nemzeti mozgalmainak számos résztvevője s vezéralakja valóban itt raboskodott. Különösen két csoport képe rögzült erősen a kollektív emlékezetben: a XVIII. század végéről a magyar jakobinusokként ismert „összeesküvőké", valamint az 1848-49-es szabadságharcot követő megtorlás áldozataié. Hogy Kufstein mennyire eggyé vált a nemzeti emlékezetben a szabadságharc utáni retorziókkal, szemléletesen illusztrálja a várban látható monumentális emléktábla. 1937-ben egy budapesti leánygimnázium a hazai nőnevelés egyik úttörőjének, Teleki Blanka grófnőnek az emlékét akarta megörökíteni rabsága helyszínén. A terv végül egy hat és fél mázsás kőtábla formájában öltött testet, amelyre az összes, valaha Kufsteinben raboskodó magyar nevét rávésték. Egyidejűleg az iskola évkönyvében megjelentették a foglyok életrajzi adatait is, történeti és irodalom-