Értékpapírpiac, értékpapírpiaci szabályozás [antikvár]

1.BE VEZETÉS: A MAGYAR ÉRTÉKPAPÍRPIAC ÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE 1982-TŐL NAPJAINKIG Magyarországon, az 1864-től kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan működő Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1948-ban történt bezárását követően, mintegy három és fél évtizeden keresztül semmiféle értékpapírpiac nem létezett. A rossz emlékű békekölcsönkötvényeket leszámítva a szocialista gazdasági rendszerben nem bocsátottak ki értékpapírokat. Az értékpapírokkal, értékpapírpiaccal és értékpapírjogi szabályozással együtt kihalt az országban az értékpapírpiaci szakértelem és a befektetői szemléletmód is. Ezen a tervgazdaságból a piacgazdaság felé való fokozatos, ámde igen lassú, visszalépésektől sem mentes haladás sem változtatott: az értékpapír, mint gazdasági tényező, egészen az 1980-as évekig tabu maradt. Ekkor, még a szocialista gazdaság körülményei között jelentek meg az első kötvények, melyek kibocsátását egy 1982-es (módosításokkal máig hatályban lévő) törvényerejű rendelet szabályozta először. Az első kötvények nemcsak - s talán nem elsősorban - pénzpiaci instrumentumként kerültek kibocsátásra, sokkal inkább naturális természetűek voltak: a befektetőket nem elsősorban vonzó feltételekkel, hanem természetbeni juttatások közvetlen vagy közvetett ígéretével (telefonkötvények, gázkötvények stb.) igyekeztek megnyerni. A naturális jellegű hiánygazdaság viszonyai között tulajdonképpen logikus lépés volt ez, s a konstrukciók hiányosságai rámutattak a továbblépés szükségességére. A naturáliák rövid idő alatt háttérbe szorultak, s a pénzügyi feltételek váltak uralkodóvá. A kötvényekkel elsősorban, de nem kizárólagosan a lakosságot célozták meg. A tisztán pénzügyi feltételeikkel - ami alatt ekkor az egyetlen alternatívához, az OTP-takarékbetétekhez viszonyított magas kamatozást kellett érteni - sikert arató kötvények tömeges kibocsátására 1984-től került sor. A kötvények elterjedése kezdetben mindenféle szabályozottság nélkül, mondhatni spontán módon történt. Az ebben üzleti lehetőséget látó kötvény forgalmazó bankok (elsősorban az Állami Fejlesztési Bank) szervezésében kialakult a kötvénypiac, amely tulajdonképpen a későbbi szervezett értékpapírpiac csíráját jelentette. A kötvénykibocsátások terjedésével és a piac fejlődésével kialakulni kezdett, ha kezdetlegesen is, egyfajta befektetői gondolkodásmód: a kötvénytulajdonosok minden adminisztratív beavatkozási kísérlet dacára kénytelenek voltak megtanulni a piac alaptörvényeit, amiért nemegyszer jócskán meg kellett fizetniük a tanulópénzt: igen sokan komoly veszteséget voltak kénytelenek például elkönyvelni, amíg megtanulták, hogy növekvő kamat- illetve hozamszint mellett a fix kamatozású, hosszú lejáratú kötvények árfolyama törvényszerűen esik. E helyzet bekövetkeztekor többen - szakértői körökben is - a kötvénypiac „összeomlásáról" beszéltek, valójában azonban nem történt más, mint aminek piaci körülmények között történnie kellett: a piaci törvények utat törtek maguknak, s a kötvénykereskedelem ténylegesen piaci alapokra helyeződött. Ebben az időben - tulajdonképpen egészen 1990-ig -, az értékpapírpiacot kizárólag a kötvénypiac jelentette. Pusztán az a tény azonban, hogy valódi értékpapírok