A Magyarországi Református Egyház törvényei [antikvár]

Részlet a könyvből: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRVÉNYEI Az 1928. május 8. napján megnyílt negyedik budapesti országos zsinat által alkotott kilenc törvénycikk. I. törvénycikk az egyház alkotmányáról és kormányzatáról. ELSŐ RÉSZ. Általános szabályok. 1. §. Jézus Krisztus közönséges anyaszentegyházának egyik része, a magyarországi református egyház, amelyet országos törvényeink helvét hitvallású evangélikusnak, majd evangélikus reformátusnak is neveznek, magában foglalja a Magyarország területén levő református keresztyén egyházközségeket. A magyarországi református egyházat a más országokban levő református egyházakkal a hit és lélek kapcsolata fűzi egybe, a más országokban élő magyar református egyházakkal pedig az országos határok és a jogi szabályoknak különbözősége mellett is egy lelki közösség. 2. §. A magyarországi református egyház a Szentírás alapján és elfogadott hitvallásai, úgymint a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében egyedüli fejének az Úr Jézus Krisztust ismeri és magát zsinatpresbiteri elvek szerint kormányozza. 3. §. A magyarországi református egyház alsó-, közép-és felsőiskolái, mint a vallás szabad gyakorlatának jogával lényeges kapcsolatban álló intézmények s az egyház önfenntartásának eszközei az alkotmányos úton létrejött hazai országos törvények, jelesen az 1790-I. évi XXV. törvénycikk, mint alaptörvény szerint is mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak.