Bővebb ismertető
ELŐSZÓ
A Kúria Alaptörvényben külön nevesített feladata a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítása [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés]. A legfőbb bírói fórumnak ez a kötelezettsége a XIX. század végéhez nyúlik vissza, hiszen az 1881. évi LIX. törvény 4. §-a mondta ki először, hogy„[a]z igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása végett, a vitás kérdések, a magy. klr. Curia polgári tanácsainak teljes ülésén döntetnek el". Ennek legfontosabb jelenlegi eszköze az Alaptörvényben is nevesített jogegységi határozat. A jogegységi határozatot a Kúria jogegységi tanácsa [Bszi. 34. § (l)-(2) bekezdés] vagy teljes kollégiuma hozza. Utóbbi testület akkor jár el jogegységi tanácsként, ha - egyéb eset mellett - a korábban meghozott jogegységi határozat hatályon kívül helyezéséről dönt [Bszi. 34. § (4) bekezdés a) pont], vagy ha korábban meghozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások megszüntetéséről határoz [Bszi. 195. § (3) bekezdés]. Ilyen eljárásra került sor 2014. március 3-án, mielőtt a szakirodalomban okkal „történelmi léptékű törvény"-ként hivatkozott 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-én hatályba lépett
A Kúria polgári kollégiuma jogegységi tanácsként eljárva - a Kúria elnökének Indítványára -felülvizsgálta a már említettek mellett a kollégiumi véleményeket, valamint a tanácselnöki érte-kezleti állásfoglalásokat is (a továbbiakban együtt: elvi iránymutatásokat), és ennek az eljárásának az eredményeként meghozta az 1/2014. Polgári jogegységi határozatát (a továbbiakban: PJE). Elöljáróban feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az indítvány „az anyagi jogi tárgyú elvi iránymutatások" felülvizsgálatát célozta. Mindamellett be kell látnunk, hogy a jogegységi eljárás kiterjedt néhány csak elvi kérdéssel foglalkozó iránymutatásra és még több olyan iránymutatásra, amely egészében vagy részben csak közvetett kapcsolatban állt az 1959-es régi Ptk.-val és a Ptk. hatálybalépésével - esetenként már azt megelőzően - hatályon kívül helyezett anyagi jogi szabállyal. Ami azonban ennél fontosabb: annak egyértelművé tétele, hogy a PJE-nek nem szabad olyan értelmet tulajdonítani, hogy a továbbiakban nem irányadóak (nem hatályosak) azok az elvi iránymutatások, amelyeket annak I. pontja nem tartalmaz. A PJE indokolásából vett megfogalmazással élve:„az új Ptk. szabályozási körébe tartozó elvi iránymutatások" közül az itt fel nem soroltak azok, amelyek a továbbiakban nem irányadóak; még konkrétabban: csak azok az iránymutatások, amelyeket a jogegységi tanács a PJE 2. pontjában, továbbá az indokolása V. 1. a) pontjában és V. 1. b) pontjában megjelölt Ebből következően a PJE-ben érintett - összesen 190 - elvi iránymutatások két fő csoportba sorolhatók. Egyfelől a megfelelően irányadóak (PJE 1. pont), másfelől azok, amelyeket a jogegységi tanács a továbbiakban nem tart irányadónak. Ez utóbbiakat megkülönböztetésül kurziválva jelöljük meg. E második csoporton belül a PJE szövegét követve minden esetben feltüntetjük, hogy az a jogegységi határozat rendelkező részében foglaltak szerint meghaladott (PJE 2. pont) vagy pedig azért nem irányadó, mert a Ptk. attól eltérő rendelkezést tartalmaz, avagy azért mert a Ptk.-ba beépült. így válik áttekinthetővé - a függelékben külön is kigyűjtve -hogy a PJE-ben felülvizsgált elvi iránymutatások közül melyek azok, amelyek továbbra is irányadó-