Sajtó és irodalom 1945/48-ban [antikvár]

Részlet: Sajtó és irodalom 1945/48-ban A felszabadulás utáni évek sajtója, a napi- és hetilapok irodalomkritikai és irodalom közlő gyakorlata szokatlan élességgel tagolódik. Egyik - mennyiségileg nagyobb - részében tovább él, sőt, a típus jellegzetességeit kiélező módon jelentkezik a polgári üzlet- és bulvársajtó 1945, illetve 1939 előtti gyakorlata. Másik - jövőt előkészítő, ezért is figyelmet érdemlő - részében viszont kezd kialakulni a kulturális élet eseményeinek, jelenségeinek, problémaköreinek 1948 után meg-megszakadó, nem következetesen érvényesülő, de a hatvanas években ismét tért nyerő, ma is követendőnek tartott regisztrálása. Az a törekvés, amely az irodalom ügyét közérdekűvé, országos figyelem tárgyává igyekszik tenni, és nagy súlyt helyez a minél szélesebb közvélemény tájékoztatására; részvételére a folyamatként felfogott, sohasem végleges, de egy-egy periódusban mégis evidens értékrend kialakításában. A kétféle gyakorlatból eredő ütközések, az ideológiai-esztétikai szemléleti ellentétek összefonódnak a korszak sajtóéletét, ezen belül kulturális-irodalmi sajtóját is alapvetően meghatározó politikai küzdelemmel, a koalíciós válságok, viták és konfrontációk lecapódásával. A " ki kit győz le" - problematika színezi és fogja keretbe a különböző orgánumok, irányzatok, szerzők konfliktusait. A szépirodalmi termés időtálló része két évtized köteteiben kapott helyet. Itt tehát indokolt azokról a műfajokról szólni, amelyek sajátosan publicisztikus vonásokat mutatnak, de néhány adalékkal az irodalmi élet helyes összképének kialakításához is hozzájárulhatnak.