Bővebb ismertető
Bruno Latour
Ágencia az antropocén korában
Et pourtant la Terre s'émeut - Michel Serres, Le contrat naturel
Vajon hogyan kellene reagálnunk, amikor olyan hírrel szembesülünk, mint az alábbi a Le Monde 2013. május 7-i, keddi számából: „Május 3-án, pénteken Mau-na Loában a szén-dioxid koncentráció a 339,29 ppm-hez közelített"? Vajon hogyan tudjuk befogadni e hír szokatlan újdonságát: „A levegőben található szén-dioxid mennyisége magasabb, mint az elmúlt 2,5 millió évben valaha — idén vajon átlépjük-e a széndioxid, a globális felmelegedés fő ágensének 400 ppm-es határértékét"? A mély történelem íve és saját kollektív cselekvésünk eíFéle együttes kiterjedését még ennél is aggasztóbbá teszi ugyanennek a cikknek az alcíme, amely csendesen kijelenti: „A szén-dioxid megengedhető maximális határértékét már nem sokkal 1990 előtt átléptük." Nemcsak le kell nyelnünk tehát azokat a híreket, melyek szerint fejlődésünk legutóbbi szakasza egy olyan tényállást változtatott meg, amely határozottan régebb óta áll fenn, mint amióta maga az emberi faj létezik (a cikkben található diagram emlékeztet arra, hogy az ember legrégebben használt eszközei viszonylag újdonságnak számítanak!), de azt az aggasztó tényt is fel kell dolgoznunk, hogy a dráma már lezajlott, és a fő forradalmi esemény immár a hátunk mögött van, ugyanis átléptünk néhányat abból a kilenc „bolygóhatárból"
' A taiuilmány eredeti megjelenési helye: Agency iH ihe Time of the Aiuhrolmcene = New Literary History, 2014, 45, 1-18. A szöveg először a Holberg-díj 'From Ecojiomics to Ecology' című szimpóziumon mondott beszédként hangzott el 2013. június 4-én liergenben, az .iLíbbi cínien: 'Which Language Shall We Speak with Gaia?'
PRAE03
Előszó a Prae Líratechnikák számához
Ha igaz az, miként a legutóbb megjelent magyar nyelvű, többszerzős költészetelméleti gyűjtemény előszava állítja, liogy „[a] líra elmélete talán az egyike azoknak az irodalomtudományos tárgyterületeknek, amelyek - némi túlzással fogalmazva -legtovább maradtak érintetlenek az 1980-as-1990-es évektől kezdve több hullámban begyűrűző kultúratudományos fordulattól", valamint hogy „talán a líraelmélet őrizte meg a legtovább az irodalomtudomány azon önértelmezését, amely [ ] legfontosabb feladatát az interpretáció, a szövegelemzés metodikájának végletekig finomításában jelölte ki" {Verskultúrdk. A líraelmélet perspektívái, szerk. Kulcsár Szabó Ernő - Kulcsár-Szabó Zoltán - Lénárt Tamás, Ráció, Budapest, 2017, 9.), akkor irodalom- és kultúratudományok esetenként mégannyira kiélezett párharcában, illetve ellentétében is a költészet nyer olyan jelentőséget, amelynek kihívásai mind az értelmező iskolák, mind a poszthermeneutikai, az interpretáció relevanciáját vi-szonylagosító vagy éppenséggel egyenesen tagadó felfogások gondolatmeneteiben megőrizték speciális megszólító erejüket. Aligha vitatható módon áll ez összefüggésben Hans-Georg Gadamer Heideggertől eredeztethető, ám ily sajátos sarkalatos-ságában az ő munkásságában megmutatkozó, a nyelv funkcióteljességére vonatkozó költészetfilozófiai belátásával, mely szerint a líra, a költői szó az az „igazság", amely az eminens szövegek birodalmában az önmagát mondó nyelv verifikációra, (külső) hitelesítésre nem szoruló teljesítménye. Amennyiben tehát a költészetre úgy tekintünk, mint ami a'mindig éppen keletkező „igazság" színre vitele - ha tetszik, egyfajta médiuma -, úgy a nyelv eme kivételes teljességében megmutatkozó művészi erő egyszerre szorul rá az általa feltáruló költői világ „belakásában" rejlő interpretatív mozza-natolíra - voltaképp az idő- és térbeli „tájékozódásra", „szemlélődésre", kontemplációra -, valamint azoknak az anyagszerű, retorikai és poétikai effektusoknak a feltáró előtérbe helyezésére, amelyek a költemény akusztikai, hangi és képi megjelenését egyáltalán lehetővé teszik.
Jelen kiadvány líraelméleti és a költészetet értelmező dolgozatai e termékeny feszültség, értelmezés és annak elhallgatása, hang és szó, vers és (világ)esemény kettősei révén számolnak a líra teóriáinak lehetséges új, illetve megújuló tendenciáival. Valamennyiben
02PRAE
Tóth Kinga (Sárvár, 1983) a Tóth Kína Hegyfalu formáció frontembere, kísérleti zenével és hangköltészettel foglalkozik. A Pannon Egyetem bölcsészkarán német bölcsész, nyelv- és irodalomtanár, a Budapesti Kommunikációs Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán mesterdiplomát szerzett, a Kodolányi János Főiskolán újságíró-lapszerkesztő és német nyelvtanár alapképzést végzett. Kutatási területei: Agresszió Ödön von Horváth drámáiban, agresszió és nyelv, művészeti kommunikáció.
Verseit, vizuális költeményeit, hangköltészeti zene- és videómunkáit többek között az Élet és Irodalom, a Kalligram, a Műút, a Tiszatáj, a Látó, a Mozgó Világ, a Palócföld, külföldön a Huellkurven, a tapin és a Colony magazin közölte. A József Attila Kör és a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Solitude- és Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjas. Főbb kiállításai Budapesten a Bejárat, Tat, Boulevard és Brezsnyev Galériákban, a Kegyeleti Múzeumban a Múzeumok Őszi Fesztiválján, Stuttgartban a Solitude Akadémián, a Művészetek völgyében, az Artplaccon; albumai a francia Sirano Recordsnál, a német Attentional Circuits Labelnél, az amerikai No Future kiadónál jelentek meg. Első kötete Zsúr címmel 2013-ban a Prae gondozásában, az All Machine német nyelven pedig 2014-ben Stuttgartban, a Solitude Akademie kiadásában jelenik meg.
http://www.tothkinga.blogspot.de/
Fotó: Frank Kleinbach
A Magvetőnél megjelent művei
All Machine (2014)
Díjai, ösztöndíjai
Solitude Ösztöndíj (Ger) (2013)
Queer Kiadó novellapályázat, I. helyezés (2012)
Móricz Zsigmond Ösztöndíj (2014)
AIR rezidenciaprogram (Afr) (2014)
Havirov residency (Cz) Visegrad Project (2014, 2015)
Závada Péter (Budapest, 1982. június 8. –) magyar költő, zenész.
1982. június 8-án született Budapesten Závada Pál író és Gyetvai Ágnes (1952–1991) művészettörténész első és egyetlen gyermekeként. Gyermekkorát Budapesten töltötte. 2001-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 2001 és 2003 között a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem közgazdász-tanár szakos hallgatója volt. 2009-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett angol-olasz szakos diplomát. 2015-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett színháztudományi diplomát.
2009-ben a Jelenkorban jelentek meg először versei, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit többek között az Élet és Irodalom, az Alföld, a Holmi, a Műút, az Ex Symposion, a Pannonhalmi Szemle, a Zempléni Múzsa, a Szkholion, a Bárka és a Helikon közölte. Első verseskötete Ahol megszakad címmel a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben, amiért 2013-ban Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték, ahol bejutott a zsűri által legjobbnak ítélt három végső jelölt közé. 2013-ban részt vett a berlini International Poesie Festivalon, ahol Kemény Istvánnal és Borbély Szilárddal olvasott fel. Második verseskötete 2015-ben Mész címmel jelent meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, amiért második alkalommal is Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték, ahol szintén bejutott a zsűri által legjobbnak ítélt három végső jelölt közé. 2016-ban Örkény István drámaírói ösztöndíjat kapott. 2012 óta a József Attila Kör tagja. Verseit eddig angol, német és román nyelvre fordították le.
1996-ban Süveg Márkkal (Saiid) megalapította az Akkezdet Phiai együttest.