Mozgó Világ 2009. február [antikvár]

Hogy honnan jött a két lövés, a Sajó túlsó vagy innenső oldaláról, az tulajdonképpen világnézeti kérdés. Az alsózsolcaiak egy része szentül hiszi, hogy a golyók a kinti világ konfliktusaiból röppentek be hozzájuk, mások szerint itt helyben fajultak el annyira az etnikai ellentétek, hogy valaki puskát ragadott. Valamivel egyszerűbb helyzetben van az a három kisfiú, két hatodikos és egy ötödikes, akik a lövések időpontjában bandukoltak hazafelé horgászatból a Sajóparton. A dilemma az ő esetükben fel sem merül. A túlpartról lőttek. Láttak ugyanis egy férfit. Egy magas, csuklyás férfit. Autója és puskája volt. Nagy fekete autója és távcsöves puskája. Rájuk is ráemelte a puskát, de ők lehasaltak a gazba. - Egy szavukat se hidd! - figyelmeztet egy biciklista a Sajó-parton, harminc körüli cigány ember. Furcsa szerzet, zakóban van, alatta pulóvert visel. A képe össze van kenve, a zakózsebből sörösüveg nyaka kandikál ki, a metszőfogai ki vannak töredezve, mintha azzal nyitogatná a söröket. - A hazugság ott kezdődik, hogy nem is horgászni voltak. Hanem fát lopni. Itt mindenki fát lopik, a gyerekek is. Dehogy láttak azok bármit! Az egészből legföljebb annyit hihetsz el, hogy hallották a lövéseket, és úgy megijedtek, hogy a földre vetették magukat. De az se biztos. - Ezek szerint te is fát lopni mész? - Nem, én munkába megyek. - Milyen munkád van? - Alkalmi. Többet nem tudok kihúzni belőle, de azt azért hajlandó megmutatni, hogy hol laknak azok a gyerekek. Nem ott laknak, hanem fél utcával arrébb, de rögtön mellém szegődik két másik gyerek, hogy segítenek előkeríteni őket, merthogy most is horgászni vannak. - Horgásznak, január derekán? - kérdezem a három kis szemtanú egyikének az anyját, akinek a háza előtt állunk az Arany János utcában. - Nem tudom, akkor talán hurkot tesznek le vadkacsának vagy vízicsirkének. Kukoricát vittek, annyi bizonyos. Elindulunk vissza a Sajó-partra. Kísérőim negyedikesek, az egyikük cigány, a másikat nem nézném annak. Mégis az előbbi jár Alsózsolca három általános iskolája közül a legelitebbe, és az utóbbi abba, amely szeptemberben feliratkozott azon hírhedt iskolák sorába, ahol egy diák megütötte a tanárát. Ráadásul egyikük itt lakik Ótanyán, a másikuk meg Újtanyán, a főút túloldalán. - Mégis honnan ez a barátság? - Hát csak úgy. Barátok vagyunk. - És mit csináltok, ha nem idekint vagytok? Tévéztek? Számítógépeztek?