Mese az elveszett szabadságról [antikvár]

János bá' lelke nyitott könyv s a könyv címe Rímes írások, versek, regék, emlékeztetők, 1914-1987. Ahogy az évszámok hirdetik, hetvenhárom esztendő hiteles tükörképe ez a kész könyv. Hiteles azért, mert sem világnézeti, sem pohtikai álláspont nem befolyásolta. Ami 1914 és 1987 között egy kovásziiai székely ember lelkében megtelepült, az van a könyvben: Istenszeretet, hazaszeretet, nemzetszeretet, emberszeretet, átitatva olykor a honvágy fájdalmával és a jövendő aggodalmaival. Magyar könyv. Székely könyv. Magyarabb és székelyebb már nem is lehetett volna. Áldja meg az Isten az íróját. A rigmusfaragás ősi székely mesterség és művészet. Hosszú évszázadok során jutott el kovásznak Kövér Jánoshoz, kovásznak ősökön keresztül. Lakodalmak, keresztelők, temetések alkalmával valaki mindig akadt, ki fölállt az asztal mellől, s kezébe véve a kupát vagy poharat, „rigmusba szedte" az esemény mélységeit és magasságait, ügyesen és jó szívvel keverve a rosszat a jóval, a gyászt a mókával, gondosan ügyelve, hogy a sötétség el ne lepje a világot, s ki ne oltsa a reménység, a bizakodás és az Istenbe vetett hit mécseseit. Nemzetünk ravatala előtt így fogta rigmusba János bá' a törvényt: „Tekintsél a letűnt ezer évre s ébredj, ébredj, ébredj végre fel; nem háború kell ide, csak béke, ne vérontó fegyvert követelj! Ész kell ide, bús magyarom, hidd el! Magad készítsd drága fegyvered, ott, ahol vagy, tudománnyal, hittel, légy cselekvő, élő szeretet! De ne állj a túlerővel szembe', bármerre vagy, óvjad magzatod.