Korok és emberek [antikvár]

I. Óskor AZ ŐSKÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM Az élet és az ember megjelenése Bolygónk, a Föld körülbelül ötmilliárd éves. Először kietlen volt, de légkörét és óceánjait telítő élettelen vegyi anyagok egymilliárd éves fejlődése létrehozta az élő anyagot, az életet. Ennek legelső megnyilvánulásai az egysejtű növények (algák) és baktériumra emlékeztető, rúd alakú szervezetek voltak. Aztán megjelentek a korallok, tengeri csillagok, csigák. 400 millió évvel ezelőtt az állatvilág valamennyi nagyobb ága kifejlődött már, köztük a gerincesek: a halak, kétéltűek, hüllők. A hüllőktől egyrészt a madarak, másrészt az emlősök származnak. Egy emlős csoport a fákon maradt. Ezek a főemlősök az ember ősei. A főemlősöknek két fizikai tulajdonságra volt szükségük ahhoz, hogy fán lakó életmódjukat megtartva életben maradhassanak. Először is kezekre és egy hüvelykujjra, amely biztosítja a szilárd fogást az ágakon. Másodszor éles, térbeli látás kellett ahhoz, hogy a szomszédos ágak távolságát jól felbecsüljék. Ezzel párhuzamosan olyan agyközpontjaik fejlődtek ki, amelyek a látás és tapintás összhangját vezérlik. A létért való harc kényszere tehát létrehozta a kezdetleges kézügyességet. Fokról fokra, hosszú biológiai fejlődés eredményeként így jelent meg az előember. Az emberiség első társadalma Történelmünk ©Iső és leghosszabb korszakát ősközösségnek nevezzük. Ez a korszak körülbelül egymillió évet ölel fel. E hatalmas időszak alatt óriási fejlődés ment végbe. Az egyre növekvő emberi agy mind több emléket és tapasztalatot tudott tárolni, s képessé vált a jövendő cselekedetek tervének kidolgozására. Az agy a kezet szerszámok készítésére vezérelte a lét fennmaradásáért folytatott harcban. Ezzel együtt kialakult a tagolt emberi beszéd is, az érintkezés legfontosabb eszköze. A mintegy egymillió évig tartó ősközösségi társadalmat két nagy korszakra osztjuk: a vadság és a barbárság korára.