Irodalom 8. [antikvár]

AZ IRODALOM, A MŰVÉSZET SZEREPÉRŐL A költő felel i Dolgozom: küzdve alakítom nemcsak magamat, aminő még lehetek, akinek jövőjét az „ihlet óráin" gyanítom; formálom azt is, amivé ti válhattok, - azt munkálom én ki: azt próbálom létre idézni, azt a lényt, ki még csak agyag bennetek s halvány akarat; akire vágytok, amikor sürgetve mondjátok: költő, előzd meg korodat! II Nagy föladat; mert nemcsak bátor nyelv kell rá, de fül is! Mert valahányszor azt hallani, barátaim, hogy valaki nekiszántan előre rohant a korából, egy új, egy tiszta tájig, valójában a kor maradt csak hátra tőle, még jó, ha nem ekkép süvöltve a föl-folbukó úttörőre: - Hova fut? Elbujt! Játszik!