Bővebb ismertető
CHARLES DICKENS 18121870Karácsonyi ének(Részletek)A szellemlátogatókMikor Serooge fölébredt, olyan sötét volt, hogy ágyából kitekintve, alig tudta megkülönböztetni az átlátszó ablakot szobája tömör falaitól. Éppen azon iparkodott, hogy éles szemével valahogy áthatoljon a sötétségen, amikor egy szomszédos templom órája elütötte a négy negyedet. Így hát az órára kezdett hallgatni.Nagy csudálkozására a nehéz harang tovább kongott a hat után elütötte a hetet, hét után a nyolcat, s így tovább, szabályosan egészen tizenkettőig; akkor elhallgatott. Tizenkettő! Két óra múlt, mikor lefeküdt. Ez az óra elromlott. Jégcsap kerülhetett a szerkezetébe. Tizenkettő!Megnyomta ismétlőórája rugóját, hogy helyreigazítsa azt a bolond toronyórát. Az óra gyors kis pulzusa tizenkettőt vert, aztán megállt. Ej, lehetetlen mondta Serooge , hogy egész nap aludtam, s még a következő éjszakába is jócskán belealudtam. Lehetetlen, hogy valami baja esett a napnak, s most déli tizenkét óra lenne!Ez a gondolat annyira izgatta, hogy kimászott az ágyából, és tapogatódzva az ablakhoz ment. Kénytelen volt házikabátja ujjával letörölni a jégvirágokat, hogy láthasson valamit; de igen keveset látott akkor is. Csak annyit állapíthatott meg, hogy mé? mindig igen ködös és fölötte hideg az idő, s hogy nem hallatszik fel az összevissza szaladgáló emberek nagy lármája, ami pedig mindenesetre kitört volna, ha az éjszaka hirtelen legyőzi a fényes napot, és birtokába veszi a világot. Ez nagy megnyugvás volt neki, mert ha nincsenek napok, amiket számítani lehet, a fizessen Ön lat után három napra ezen első váltóért Ebenezer Serooge úrnak