Irodalmi szöveggyűjtemény 12. [antikvár]

GOTTFRIED BENN (1886-1956) Férj és feleség átmegy a rákba rákon A félj: Ez a sor itt szétrágott ölek, és ez a sor oszló mell. Agy bűzlik ágy mellett. A nővér óránkint cserél. Hajtsd fel nyugodtan ezt a a takarót. Látod: e kupac zsír és rothadó nedv egykor nagy volt egy férfinak. S úgy is hívták, hogy mámor és haza. - Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed a puha csomók rózsakoszorúját? Csak tapints rá. A hús puha s nem érez. — E nőnek szinte harminc teste vérzik. Emberben ennyi vért? Soha. -Ennek előbb még gyereket vágtak ki rákos hasából. - Altatják őket. Éj-nap. - Az újaknak azt mondják: ez a gyógyálom. - Vasárnap, vizitkor, kissé enyhébb az adag. Táplálék? Nem, már alig fogy. - A hátuk sebes. Látod a legyeket. A nővér néha lemos. Ahogy padokat mosnak - Itt már a sír reng minden ágy körül. A hús sárrá terül. A hő tűnik. Nedvek csörgedeznek szét. Hív a föld. 1912 (Szabó Lőrinc fordítása) Statikus versek Fejlődésidegenség -ez a mélye a bölcsnek, gyerek és gyermek-gyereke nem nyugtalanítja, nem éri el. Irányok képviselése, cselekvés, oda- és elutazás nem tisztán látó világnak jele ez. Ablakomból - mondja a bölcs - egy völgyre látok, ott a gyülekező árnyékok, két jegenye közt egy út, tudod - hová.