Idők szép virága II. [antikvár]

Részlet a műből: "SYLVESTER JÁNOS (1504?—1551 után) 1526-ban iratkozott be a Krakkói Egyetemre, ahol a latin, görög és héber nyelvet tanulmányozta. 1529-től a Wittenbergi Egyetemen Luther és Melanchton tanaival ismerkedik meg. 1534-ben készíti el a teljes Újszövetség magyar fordítását, amely 1541-ben jelent megasárvári nyomdában. Ugyanitt adta ki másik jelentős munkáját, a Grammatica Hungaro-latina című magyar nyelvtankönyvét (1539). A magyar nyelv tudatos művelésének hirdetője. Nagy fölfedezése, hogy antik időmértékes formában magyarul is lehet írni. Az Újszövetséget magyar distichonokban ajánlja. AZ MAGYAR NÍPNEK Próféták által szólt rígen néked az Isten, Az kit igírt, ímé, vígre megadta fiát. Buzgó lílekvel szól most es néked ezáltal, Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess. Néked azírt ez lűn prófétád, doktorod ez lűn, Mestered ez most es, melyet az Isten ada. Ez próféta szavát hallgasd, mert tíged az Isten Elveszt, és nyomos itt nem lehet az te neved. Itt ez Írásban szól mostann es néked ez által, Hütre hiú mind, hogy senki ne mentse magát. Az ki zsidóul és görögül, és végre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: Minden nípnek az ű nyelvin, hogy minden az Isten Törvínyinn íljen, minden imádja nevit. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz, Itt vagyon az tudomány, mely örök íletet ád. Lelki kenyír vagyon itt, melyben mikor íszel, örökké ílsz, mely az mennyből szállá, halálra mene, Az ki teremt tíged s megvált, örök íletet ess ád Ez szent által: nincs több bizodalmad azírt. Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot. Tígedet ez hozzá viszen és nem hágy, mikor így mond: Bódogok, eljövetek, vesszetek el, gonoszok."