Holmi 2011. augusztus [antikvár]

939 BIBO ISTVÁN LEVELEZESE BIERBAUER (BORBÍRÓ) VIRGILNÉVEL ÉS CSALÁDJÁVAL (I) Bierbauer (Borbíró) Virgilné Graul Adrienn (1896-1973) Bibó István nagynénje, Bibó István édesanyjának, Graul Irénnek (1889-1979) a húga volt. A 20-as évek elején ment féijhez Bierbauer Virgilhez (1893-1956), a kiváló építészhez és szervezőhöz, aki amellett, hogy a modern építészet híve és gyakorló alkotója volt, egyúttal a magyar klasszicista és a népi építészet úttörő kutatója. Graul Adrienn, aki egy évet töltött érettségije után a nagybányai festőiskolában, kiválóan rajzolt és festett, de saját művészi ambícióit önzetlenül, hűségesen és haláláig alárendelte családjának és férje hivatásának, és nem futott be művészi pályát. Soha nem adtajelét annak, hogy ettől szenvedett volna; s őszintén és minden kisebbségi érzés nélkül hódolt azoknak, akikben felfedezte a tehetség-műveltség-tisztes-ség szentháromságának jelenlétét. S rá is érvényes az a mondat, amellyel Bibó István jellemezte édesanyját, Graul Adrienn nővérét: „ az a generáció volt, amelyiknek Tolsztoj volt az uralkodó csillagzata." Rokoni, szinte testvéri viszonya Bibó Istvánnal a 20-as évek végétől alakult tartós szellemi kapcsolattá. Id. Bibó Istvánnak a szegedi egyetemi könyvtár igazgatójává történt kinevezése következtében a Bibó család 1925-ben Szegedre költözött, s ekkor kezdődött a korábban Budán egymáshoz közel lakó két család között az intenzív levelezés; kezdetben a testvér-feleségek, majd a gyerekek és nagynénik, valamint az unokatestvérek között is. Az 1929-ben érettségizett Bibó István szegedi egyetemi évei alatt rövidebb-hosszabb budapesti tartózkodásai alkalmával vagy külföldre átutazóban, később budapesti gyakornoki ideje alatt mindig Bierbaueréknél szállt meg, s erősen hatott rá annak az élénk szellemű baráti és szakmai körnek az atmoszférája, amely a Bierbauer házaspárt körülvette. Levelezésük a 30-as években vált különösen intenzívvé, amikor Bibó István külföldi útjaihoz sok segítséget is kapott Bier-baueréktől, nemcsak olvasmányok, jó tanácsok és praktikus eligazítások formájában, hanem barátokhoz, ismerősökhöz, támaszpont-emberekhez szóló ajánlások által is; s mindennek mozgatója Bierbauerné volt, aki keresztanyai minőségében a budapesti pótanya szerepét is betöltötte a Szegeden lakó édesanya mellett. Bibó István haláláig emlegette Bierbaueréknek a 30-as években már hosszabb ideje Franciaországban élő barátját, Marsovszky Miklóst, akitől nemcsak Párizs-ismeretet, hanem franciás műveltséget és életstílust is lehetett tanulni. 8 mindaz a gyakorlati és szellemi segítség, amellyel Bierbauerék a fiatal Bibó Istvánt támogatták, tovább működött az 50-es években és később is: Bibó István börtönévei alatt gyermekei (e sorok írója és húga) kisiskolásként és gimnazistaként hetente legalább egyszer „Adri (Adi) néninél" ebédeltek, és ott is tanultak, mialatt édesanyjuk - egyszerre tanítva egy technikum nappali és esti tagozatán - egész napját a munkahelyén töltötte. S ha kiskamaszként tapasztalták is azt, amit a csípős nyelvű Sárközi Márta, a számukra szintén felejthetetlen Márta néni így fejezett ki: „Adri kibírhatatlanul műveit", szüleik példáját követve ők is hálával és szeretettel emlékeznek rá. Bibó István (ifj.) A levelek Bibó István, illetve Bierbauer (Borbíró) Virgilné hagyatékában maradtak fenn. Szövegüket az egyéni jellegzetességeket megőrizve a mai helyesíráshoz igazítottuk. - A szerk.