Hézagpótlás [antikvár]

I. Bevezető Gondolatok a kortárs magyar irodalom tanításáról Szakács Emília - Loj Zsuzsanna - Kristóf Tünde - Hídvéghi Zsuzsanna Szakács Emília: Belépés a szövegvilágba Az irodalom, bármely kor irodalma, elsősorban a kortársak megszólítását tűzi ki célul. Nem csupán az aktuális problémák, hanem az egyetemes, örök érvényű emberi kérdések is a jelenkor olvasóihoz szólnak. A „rejtek érdem", a „boldogabb idő"' vigasza ugyan számtalanszor felhangzik az életművekben mint a kortárs értékvakság és az alkotói öntudat reflexiója, ám a megszólaló hang hol keserűen rezignált, hol szarkasztikusan távolságtartó csengése minduntalan azt jelzi, hogy a mindenkori jelen visszhangja nélkül az alkotó és alkotás légüres térbe sodródik. Az irodalom maga közlés, megszólítás, beszédtett, és nem csupán a direkt társa-dalmi-történelmi tematizáltságú művek szövege az. A mű maga meghívás, lehetőség a kapcsolatteremtésre, belépésre a szövegvilágba. Örök érvényű művek örök érvényű szövegei természetesen bármely kor emberét megszólítják, de a meghívás mindig a jelennek és a jelenről szól. Azok a dekóderek is, melyek a rejtjelek fölfejtéséhez használatosak - legyen bár szó finoman cizellált irodalmiságról -, mindig a jelen gondolkodásában, érzületében, habitusában gyökereznek. Az irodalmi folyamat történetiségének vizsgálata sem nélkülözheti a kortárs irodalmi közegben való eligazodás képességét. Azokat az eszközöket, melyek a szöveget hozzáférhetővé, az irodalmat személyessé, nekünk valóvá teszik, nehezebb egy tisztán históriai szemléletű irodalomtanítás során a gyerekek kezébe adni. Másrészt: az irodalom középiskolai tanításában - mindamellett, hogy a történeti szemlélet Lásd Csokonai Vitéz Mihály: n tihanyi Ekhóhoz.