Helikon 2009/1-2. [antikvár]

Eszmetörténet és irodalomtudomány A kilencvenes évek közepén alakult International Society for Intellectual History (ISIH) bizonyos értelemben fordulópontot jelentett az eszmetörténet közelmúltbéli történetében, amennyiben alapítói arra törekedtek, hogy vijraértékeljék szakterületük nemzetközi szerepét, s hangot adjanak azoknak a mélyreható változásoknak, amelyek a megeló'ző évtizedek szakmai berkeiben érdemi módon formálták át az „eszmetörténet" (history of ideas, Ideengeschichte, storia delle idee, stb.) klasszikusnak mondható disciplínáját. Az „új eszmetörténet" (intellectual history) mind a „nyelvi fordulat" (linguistic turn), inind a „képi fordulat" (pictorial turn), mind pedig a „kulturális fordulat" (cultural turn) tanulságaival szembenéz, ugyanakkor kellő' józansággal fordul a szellemi divatok efemer természete felé, s mindig jellemző' rá - az ISIH-t döntő részben alapító - kora újkorászoktól és reneszánszkutatóktól származó törekvés filológia és filozófia kívánatos összhangjának megteremtésére. Az új eszmetörténet különösen inspiráló lehet a felvilágosodást megeló'ző korok irodalomtörténetének kutatása szempontjából, hiszen új enciklopédizmusa rokonságot mutat a premodern irodalomfogalmak kijelölte kutatási területeknek a modern, belletrisztikai típusú irodalomfogalmaklioz köthetó'eknél bizony sokszínííbb világával. Összeállításunkban az ISIH első elnöke, s a Journal of the History of Ideas emeritus főszerkesztőjének, Donald R. Kelleynek írása mellett a cambridge-i politikai eszmetörténeti iskola diskurzusalapítójától, Quentin Skiiinertől is közlünk fordítást, miként a Renaissance Society of America jelenlegi elnökétől, a világhírű reneszánszkutató Jolm Monfasanitól is. Az Oxfordi Egyetem neves kora újkorász professzora, Howard Hotson, kifejezetten a Helikon számára írta meg itt közzétett tanulmányát. Külhoni professzorainknak és kiadóiknak rendkívül hálásak vagyunk a tanulmányok közlési jogának átengedéséért. Kötetünk magyar közreműködői ugyancsak neves képviselői a megújuló eszmetörténeti kutatásoknak, többük - Bene Sándor, Kontler László, Kecskeméti Gábor, Szőnyi György Endre és Varga Benedek - a nemzetközi korai újkor-kutatás színpadán is ismert szereplők. Gulyás Péter és Scheibner Tamás pedig a fiatal generáció legígéretesebb tagjai közül valóak, miként a tematikus recenziók szerzői, Laczó Ferenc és Maczelka Csaba is. Az említett külföldi s honi szerzők tanulmányai tudatosan eklektikus panorámáját nyújtják a kortárs eszmetörténeti kutatásoknak. A kötet összeállításának fő célja e sokszínűség bemutatása volt. Számunk eszmetörténeti szövegeit SZENTPÉTERI MÁRTON és ZÁSZKALICZKY MÁRTON szerkesztette. A Szerkesztőbizottság