Helikon 2003/3. [antikvár]

TANULMÁNYOK JÁSZBERÉNYI JÓZSEF „Tedd be a mikróba (A mikrotörténetírás lehetséges haszna és problematikussága a nyelvi reflexióval számoló irodalomtörténetírás számára) „Az objektivitás illúzió csupán" (Gadamer) A humántudományok bármely területén dolgozó kutatók közül ma már alighanem egyre kevesebben vitatják, hogy a XX. századi gondolkodás történetében - és talán az egész emberi gondolkodás történetében. Kant óta - a legjelentősebb változást azok a belátások hozták, amelyek a nyelvi reflexivitás erősödését eredményezték. Ezen belátások természetesen nem előzmény nélküliek, hiszen Her-der, Humboldt, Nietzsche és rajtuk kívül is sokan mások megfogalmaztak már az előző évszázadokban hasonló gondolatokat, mindazonáltal ezek akkor még sokkal kisebb hatást váltottak ki, nem okoztak például koruk humántudományában komoly szemléleti módosulásokat - olyan változásokat, amelyeket annak is figyelembe kellett vennie, aki vitatta ezen gondolatokat. Melyek is a XX. századi, úttörőnek tekinthető belátások? A rövid összefoglalás durva felületességét hangsúlyozva a következőkről van szó. Talán a legfontosabb gondolat az, hogy a megismerés - amely sohasem valamilyen végleges elnyerését és birtoklását jelenti - a nyelvben, a gondolkodó/megismerő nyelvi világában történik. Egy olyan közegben, amely előzetességeivel meg is határozza azt. Ezek az előzetességek egy kultúrában közös és individuális, a megismerő számára leírható, belátható és beláthatatian jegyekkel egyaránt bírhatnak. A „létezők" és a „lét" ilyetén „megismerése", értelmezése, a dialógus során a gondolkodó „én" szükségképpen változik, hiszen a nem elsősorban maga, de előzetességstruktiírái által kialakított nyelvi világa az idegen, a másik hatására szükségképpen átalakul. ' A tanulmány megszületéséhez jelentősen hozzájárultak a Czoch Gábor történésszel folytatott beszélgetéseink, amelyeket ezúton is köszönök.