Georg Kühlewind - a Logosz szolgája [antikvár]

Előszó Ez a könyv olyan olvasóknak szól, akik legalább egyszer feltették maguknak a kérdést: „Miért is él az ember?", vagy „Mi életem értelme?" Az ilyen kérdésekre nincs lezárt, végleges válasz. Ha valaki azt mondaná nekem, hogy „életed értelme az, hogy " és mindegy, hogy mi következik: mire mennék vele? E^ ilyen kérdés értelme inkább az, hogy belső munkára serkentsen. Hogyan találhatnám meg életem értelmét magam, vagy még inkább, hogyan adhatnék neki új, soha nem sejtett értelmet? Georg Kühlewind már nagyon korán feltett magának ilyen kérdéseket, és egészen ritka komolysággal és őszinteséggel foglalkozott velük. Elete első évtizedeiben a legkülönbözőbb forrásokhoz fordult ebben a keresésben, a legfontosabbak talán: a görög mitológia, az antropozófia, a kereszténység és a zen buddhizmus. Különösen intenzíven foglalkozott Rudolf Steiner antropozófiájával, míg el nem jutott addig a pontig, ahol be kellett ismernie magának: így nem jutok tovább! A gyakorlatoknak semmi hatását nem érezte, az antropozófia, mint a világ absztrakt magyarázata nem elégítette ki. Már a döntés küszöbén állt, hogy szakít az antropozófiával. De aztán - amiben egy jelentőségteljes álom is fontos szerepet játszott - másképp döntött. Elhatározta, hogy inkább mindent újrakezd, megpróbálja teljesen elölről és elfogulatlanul felépíteni magának a tudati iskolázás útját. A modern ember eddig spontán^ lejátszódó tudati fejlődésében elérte azt a fokot - Rudolf Steiner kifejezésével a tudati lélek^ szintjét -, amin tudatára ébred saját szellemi képességeinek, rá tud látni saját Spontán, az ember szempontjából. Az ember fejlődését ebben a szakaszban minden bizonnyal szellemi lények irányították, amire számos hagyomány utal. A kisgyerek spontán fejlődése sem képzelhető el a felnőtt környezet gondoskodása nélkül. LásdR. Steiner: Theosophie (GA9), 1904., {A világ és az ember szellemi megismerésének alapelemei, Genius Kiadó, második kiadás, 2016), a Test, lélek és szellem című fejezetet.